|
A mozgás maga az élet. Bizonyos szerveink állandó mozgásban vannak, e nélkül nem élnénk, nem tudnánk létezni. A mozgás kommunikáció. A mozgás interakció és kapcsolatteremtés. A mozgás kontroll és elengedés. A mozgás érzelmeink és szenvedélyünk szavakon túli kifejeződése. A mozgás próbálkozás és gyakorlás. A mozgás felfedezés. A mozgás önmagunk elhelyezése a világban, a mozgás önkifejezés. A mozgás önmegismerés.
Egyszóval a mozgás tanulás, a szó legnemesebb értelmében. Sajnálatos módon sok ember fejében a tanulás koncepciója a passzivitás előfeltételével kapcsolódik össze. Mintha a testünk fizikai aktivitása közben nem tudnánk használni a fejünket. Ennek pont az ellenkezőjét látjuk, ha a gyermekeink fejlődését figyeljük: az első éveiben mozog mindenki a legtöbbet és – egész életét tekintve - ugyanebben az időszakban tanul a legtöbbet! A kisbabakor a fizikailag legaktívabb korszakunk, és ez az időszak óriási mennyiségű tanulást foglal magába. Miért elengedhetetlen a mozgás a tanuláshoz? Tekintsük át egy kicsit részletesebben!
Egyértelmű, hogy a kisgyermek egészséges érzelmi fejlődésétől nem választható el a fizikai és szellemi fejlődés sem. Mindezek alapja a táplálás, a gondozás és a gondoskodás minden fajtája, valamint a mozgás. A gyerekek, úgy tűnik, főleg kicsi korban a mozgás = tanulás alapelvét követik. A kisbabák, habár még nem változtatnak helyet, rengeteget mozognak. Egy kísérlet során élsportolókat kértek meg arra, hogy ugyanolyan aktívan mozogjanak, ahogy azt a kisbabák teszik. A jó kondícióban lévő felnőtt sportemberek alig pár órán át voltak képesek utánozni a kisbabákat, és ugyanazt tenni, amit ők tesznek… Világos ma már az is, hogy a mozgás nem csak fizikailag teszi erőssé és egészségessé a babákat és a gyermekeket, de a fejlődésük összes területére kihatással van. A mozgáson keresztül a gyerekek gondolkodni, kommunikálni tanulnak, és kiépítik önbizalmukat. A mozgás fizikai és érzelmi kompetenciát hoz. A legfontosabb mégis, hogy a gyerekek szoros köteléket alakítanak ki a szüleikkel a mozgáson keresztül. Fontos tény, hogy az egészen piciket az motiválja elsősorban mozgásra, hogy kapcsolatban lehessenek a szüleikkel, és közel kerülhessenek hozzájuk. Amikor a közös fizikai aktivitást a mama (és/vagy apa) beépíti a napi, vagy heti rutintevékenységek közé, akkor megadja a babájának a lehetőséget, hogy a mozgáson keresztül rengeteget tanulhasson. Ezzel együtt az így eltöltött, bensőséges percek pótolhatatlan szellemi és lelki táplálékot is jelentenek a babának. A kisbaba első referenciapontja a világban a saját teste. Csak lassanként fedezi fel a hozzá tartozó testrészeket – láttál már 3-4 hónapos babát, ahogy csodáló, tágra nyílt szemmel vizsgálgatja a saját kezecskéjét, nyitogatja az ujjait? – és a testének ismerete és szeretete fontos alap ahhoz, hogy a második életévében már önmaga számára is nyilvánvalóan önálló kis lénnyé váljon. Megtanulja, hogy a keze mindig kéznél van és a lába sem hagyja cserben, ha eleget gyakorol vele. Nem csupán az fontos, hogy megismerjék és fokozatosan ellenőrzésük alá vonják a testüket, de az is, hogy megtanulják: szeretni valóak és szeretetre méltó kis lények, így elfogadják önmagukat. Ezt masszázzsal, szeretgetéssel, ölelgetéssel, babusgatással erősítjük meg bennük, amiből sosem lehet túl sok. A fizikai fejlődés szerves velejárója az érzelmi és szellemi fejlődés is. A babák a testüket használják arra, hogy felfedezzenek és kommunikáljanak; az erre irányuló mozgások pedig biztosítják számukra az erőnlétet és az egészséges fizikumot. Minden pozitív fejlődési történés kihat a fejlődés összes területére, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni! Amikor a baba a kezét rázza, rugdos a lábával, vagy a fejét forgatja, folyamatosan azt próbálgatja, hogy miként működik a teste részenként és együttesen. Egy öthónapos baba, miközben megpróbál elérni egy izgalmas tárgyat, addig nyújtózkodik és gördül, míg hirtelen átfordul a pocakjára. A nagymotoros mozgások nyúlások, gördülések, rugdosások, kapaszkodások, mászás, majd később járás során fejlődnek, és ezek vezetnek az olyan finommotoros mozgásokhoz, mint a kanállal evés, vagy rajzolás. Mivel minden mindennel összefügg, érdemes pár szót ejteni intellektuális fejlődésről is. A fizikai tevékenységek egyedülálló módon stimulálják az agy és a test közötti összeköttetéseket. A problémák megoldását különböző próbálkozások során tanulják, ami szinte mindig mozgásos megoldás-forma az elején.
A mozgás és az érzelmek kapcsolata szempontjából vizsgálva, azt is gyakran láthatjuk, hogy a kicsik érzelmeiket mindig teljes testükkel fejezik ki. Dühükben hadonásznak, és ha boldogok, akkor kezeik és lábaik is "örülnek". Ez a kommunikáció része, ami nagyon fontos tényezője az emberekkel és a világgal való érzelmi összehangolódásnak. A mozgás az egyik legkorábbi kifejeződési forma, amit a gyerekek arra használnak, hogy tudassák velünk gondolataikat és érzéseiket. A megfelelő odafigyelés és jó kommunikáció azt biztosítja, hogy szeretetben és biztonságban érezze magát. Az arckifejezés-játékok, a közös testmozgások és a ritmusos játékok mind egymás jobb megértését segítik a baba és a szerettei számára.
Az érzelmi gazdagodás szempontjából, az egyik legsarkalatosabb pont az emberi kapcsolatoké. A kapcsolatokat tapasztalatok éltetik. A korai tapasztalatok életre szólóan meghatározzák kapcsolatainkat. A mozgás pedig nagyon fontos a kapcsolatok kialakításában. Az aktív mozgás a szülőknek is segít megtanulni az egyedi mozgásformákat, amit a babájuk produkál és azt, hogyan szeret mozogni, milyen érintést preferál. Az egészen kicsik a közös fizikai aktivitás során benyomást kapnak a mozgás és a mozdulatlanság ritmusáról is, ahogy hol aktívak, hol csendben pihennek a mamival. A gyerekeknek végtelen örömet hoz a mozgás maga, és ezen osztozni velük a szülő számára is különleges, örömteli időtöltés lehet. Ráadásul, minél több közös fizikai aktivitásban vesznek részt, a mama annál több alkalommal figyelheti, és kis segítségnyújtással elősegítheti a baba ügyesedését, ami a kicsi önbizalmának is jót tesz. Minden új fizikai teljesítmény megünneplése a kisgyermek magabiztosságát erősíti, ami fontos segítség ahhoz, hogy újabb kihívásokkal birkózzon meg. |
2008-02-19 10:16:11
2008-02-19 12:43:09
2008-02-19 16:09:01
2008-02-19 17:14:42
2008-03-08 11:00:58
2008-04-26 20:49:20
2008-09-02 13:47:44
2009-03-24 11:33:42
2009-03-24 23:37:16
2009-05-05 07:46:35
2009-05-05 07:50:48
2009-05-15 09:59:20
Erzsébet!Védőnő vagy gyerekorvos nem adott semmilyen tanácsot?Nem akarlak ijesztgetni,de nincs probléma a kicsi izmaival?Több olyan esetet is tudok,ahol pár percig oxigénhiányos állapotba került a baba és ezért a mozgásuk korlátozva van/volt,mert az izmok nem tapadtak le rendesen.Én mindenképp gyógytornászhoz vinném,óriási amit produkálnak és hihetetlen milyen gyors javulás áll be a baba mozgásában,ha megfelelő szakemberhez viszed.
2009-05-15 13:10:00
2009-09-14 17:39:09
Sajnos ezt a cikket és a hozzászólásod csak most olvastam, nem tudom hogyan jut el hozzád az üzenet, ill. eljut-e egyáltalán, de mint anyuka szerettem volna elmondani ami eszembe jutott közben...
Azóta eltelt fél év, és biztos nagyon sok minden történt a kisbabád mozgásfejlődésében, és már túljutottatok ezen a szakaszon, de amit leírtál a hasra fektetéssel kapcsolatban annak hátterében sokszor az izmokkal kapcsolatos valami kis probléma áll, ami változhat ugyan akár magától is, de mindenképpen oka van, és általában nem egyszerűen az, hogy nincs kedve csinálni, vagy nem érdekli, hanem az, hogy nem tudja megcsinálni, mert mondjuk feszül, húzódik, gyengébb az a terület vagy kellemetlen érzést okoz, ill. valamilyen csecsemőkori reflex még nem épült le!!!
Egy szakember, neurológus, Dévényes gyógytornász, stb... látja, ha valamilyen segítségre, vagy fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy a mozgásfejlődése a továbbiakban is a számára legjobban alakuljon, és azt is, ha nincs
Ha bármi kételyed is lenne keressétek fel őket a babával, nem veszíthettek vele!
Minden jót és rengeteg örömet kívánok a kicsihez! Kriszti
2009-10-14 10:30:19
A tanácsotokat szeretném kérni. Az én kislányom 10 és fél hónapos, de még nem kúszik-mászik. Hason sosem szeretett lenni, mindig háton feküdt, ma már néha-néha hasra fordul, de elég hamar vissza is fordul. Hiába fekszek mellé, teszek mellé érdekes dolgokat, tornáztatom, egyszerűen semmi. Elég nagy a súlya, az orvos azt mondta, ne aggódjak, majd elkezd mozogni, de engem akkor is aggaszt a dolog. Ha leteszem a földre, rögtön sír, úgy hogy még a könnye is hullik, ugyhogy sajnos sokat van kézben. Viszont elég sokszor kinyomja a lábacskáit az ölemben és ennek örül. Nem szeretném, ha a kúszás-mászás kimaradna, hogyan vegyem rá, hogy a földön vagy ágyonon maradjon és ne sírjon folyton? Én vele vagyok, de akkor sem tud sokáig igy megmaradni.
Köszönöm. Anikó
2009-10-14 20:04:03
2010-01-18 20:47:18
Ez összefügghet azzal, hogy vastagabb a hasfalam ,meg azé van egy kis súlyfeleslegem is!De ilyen nyomásokat azé szoktam érezni főleg oldalt meg a hasam alján!Kérem valaki válaszoljon ellőre is köszönöm
2010-02-08 22:32:05
A 8 hónapos kisfiam kézmozgásával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Az első pár hónapban hihetetlenül gyorsan rázta a karjait, másfél hónapig nem is aludt nappal, talán a csapkodó karok is zavarták ebben. Ez szerencsére már elmúlt, de mindkét kezecskéjét szinte egész nap nagyon gyorsan ki-be csukogatja, nyitogatja a kis öklöcskéit, főleg izgalmi állapotban, talán idegrendszeri probléma állhat a háttérben, vagy ez más babáknál is előfordul?
A másik kérdésem, hogy több hete elkezdett kúszni, de hátrafelé, ill. hintázik, és nagyon panaszkodik, hogy nem éri el a játékait. Más babák pár nap után elkezdenek előrefele haladni, de ő segitséggel se indult még el előre, mit tegyek, hogy a következő fázis ne a felállás, hanem a kúszás/mászás legyen?
Köszönöm a segitséget!!!! Katka