Nem mindegy, hogy dicsérsz

Kezdőlap

Érzelmi fejlődés

Sikeres gyerek

Sikeres gyerek

Írta: Bán Annamari

2009. szeptember 08. kedd, 00:00

Néhány napja egy nagyon érdekes kutatásról olvastam, amelyet a Columbia egyetemen végeztek: a kutatók arra akartak választ találni, hogy mi az oka, hogy a tehetséges, jó tanuló gyerekek közül sokan alábecsülik a saját képességeiket. Hogy lehet az, hogy ezek a gyerekek alacsonyabbra teszik a mércét, és kevesebbet várnak maguktól?

A szerzők arról írtak, hogy a szülők 85%-a leginkább azzal próbálja megelőzni, hogy gyermekük kudarckerülővé és kishitűvé váljon, hogy az intelligenciáját, okosságát dicséri. Kíváncsi voltam, az OkosBaba olvasói között milyen ez az arány, ezért is kérdeztem rá a pénteki szavazásban. Örülök, hogy ilyen sokan szavaztatok, és annak még inkább, hogy ilyen sok hozzászólás született, közöttük olyanokkal is, amelyek azt mutatják, többen rájöttetek, értettétek, miért a kérdés, és jól látjátok a problémát. :) S hogy miért épp ezt a két választ lehetett megjelölni?

Az előbb említett 10 évig tartó kutatás során 400 ötödikes gyerekeknek adtak egy olyan egyszerű kirakós feladatot, amelyet nagy valószínűséggel jól megoldanak. Amikor a gyerekek végeztek, megmondták nekik a pontszámukat, és egyetlen mondatnyi visszajelzést kaptak még. Vagy ezt: "Nagyon okos lehetsz ebben", vagy ezt: "Biztosan keményen dolgoztál".

Eztán a gyerekek egy második feladatot kaptak, de itt már választhattak két kirakó közül. Az egyik nehezebb volt, mint az első, de elmondták a gyerekeknek, hogy sokat tanulhatnak belőle, ha megpróbálkoznak vele. A másik ugyanolyan könnyű volt, mint az első feladat kirakója.

Szerinted ki hogy választott?

Jól gondolod: azok a gyerekek, akiket az erőfeszítésükért dicsértek meg az első feladat után, 90%-ban a nehezebb kirakót választották a második körben. Az "okos" gyerekek nagy része a könnyebb feladatot választotta. Miért?

Amikor az okosságukért dicsérjük a gyerekeket, azt sugalljuk nekik: "Az a lényeg, hogy okosnak látszódj, és ne kockáztasd meg, hogy hibázhatsz". És a gyerekek épp ezt tették: úgy választottak, hogy ne legyen esélyük arra, hogy tévedjenek és zavarba jöjjenek.

A harmadik körben nem volt választási lehetőség. A feladat nehéz volt, olyan, amelyet két évvel idősebbeknek terveztek. Várható volt, hogy nem tudják megoldani a gyerekek. Mégis, a két csoport másképp reagált. Az erőfeszítéseikért megdicsért gyerekek úgy gondolták, hogy nem koncentráltak eléggé, azért nem sikerült a feladat, és mindent megtettek azért, hogy meg tudják oldani, tovább próbálkoztak. Többen kérdezés nélkül úgy kommentálták ezt a kirakót, hogy ez a kedvencük. Az okosságukért dicsért gyerekek szerint a kudarc azt bizonyította, hogy valójában nem is okosak.

A végső körben aztán megint visszatért az első, könnyebben megoldható feladattípus. Az erőfeszítéseikért dicsértek 30%-kal javítottak azon a pontszámon, amelyet az első körben kaptak. Az okosságukért dicsértek 20%-ot rontottak.

Nem mindegy tehát, hogy dicsérjük a gyermekünk. Ha a próbálkozásait, erőfeszítéseit emeljük ki, azt sugalljuk neki, hogy ő az, aki irányíthatja a dolgok menetét. Ha az okosságát (ami belülről fakad), akkor ez úgy hangzik: nincs az irányítás a kezében - vagy rendelkezik a megoldáshoz szükséges képességgel, vagy nem. A gyerekek ezt később egy beszélgetés során meg is erősítették: "Okos vagyok, nem kell erőfeszítéseket tennem".

A kutatást elvégezték aztán több korosztályú és különböző társadalmi helyzetű gyerekek körében is. Nem számít, hogy óvodás, vagy iskolás a gyermek, a dicséret hasonlóképp hat minden esetben.

Nem könnyű váltani, és feladni a régi beidegződéseket - tudom... :) Jó alternatíva lehet a leíró dicséret, amelyet Faber és Mazlish ajánlanak a Beszélj úgy... könyvben. A jó dicséret szerintük két részből áll: a szülő elmondja, milyen nagyra értékeli, amit lát (leginkább leírja, amit lát, részletesen, és nem csak annyit mond, "nagyon jó"), és eztán pedig a gyermek képes önmagát megdicsérni (vagy egyszerűen jobban érzi magát). A fenti kirakós esetben például így reagálhatunk: "(Majdnem) minden darab a helyére került, és milyen gyorsan! Nem adtad fel akkor sem, ha nem ment elsőre!" stb. Fontos persze, hogy őszintén reagáljunk, de ha megkíséreljük a gyermek szemszögéből látni a feladatot, rájöhetünk, hogy nem is mindig olyan egyszerű, ahogy mi gondoljuk.

Megpróbáljuk? :)

Oszd meg másokkal!

Címkék: önbizalom, problémamegoldás, dicséret

49 hozzászólás

Lilla írta ezt:

2009-09-08 12:24:53

Jó, köszi szépen!! Majd próbálkozom
Nika írta ezt:

2009-09-08 12:36:21

Szia!

Jó ötlet volt ez a felmérés. Én is megértettem a lényegét
és fontosnak tartom, hogy megértsük a lényegét.

Köszönöm a felvilágosítást. Alkalmazni fogom a kisfiamnál.

Üdv: Nika.
Judit írta ezt:

2009-09-08 12:40:22

Na, nekem ez mar sok a jobol. Mar azt se mondhatom a gyerekemnek, hogy "ügyes vagy edes kicsim" mert nem eleg tudomanyos... Röhely ez a cikk.
Annamari írta ezt:

2009-09-08 12:53:22

Judit, egy szóval sem mondtam, hogy ne mondd! De fennáll a veszély, hogy automatikusan mondjuk és már készpénznek veszik. Tudod, arany középút! (Esetleg elmondod, hogy ügyes, és utána leírod részleten, miért gondolod úgy.)
Tamás írta ezt:

2009-09-08 13:01:18

Ez a cikk nem tilt, elgondolkodtat....
kriszta írta ezt:

2009-09-08 13:10:41

Annamari, Neked van gyereked?
És csak úgy őszíntén, szívből mondtál már neki valamit, vagy előtte utánanézel, hogy tudományosan megalapozott e a mondandód?! Ez már nekem is nagyon sok, meg talán minden Édesanyának aki embert akar nevelni nem pedig gépet!
vacskamati írta ezt:

2009-09-08 13:28:22

Nagyon hasznosnak találom ezt a cikket! Ha nem sikerül egy feladat végrehajtása a lányomnak, akkor is megdicsérem a próbálkozásait, de arra egyáltalán nem gondoltam még, hogy sikeres megoldás esetén ne az ügyességét dicsérjem... Köszönöm.. ki fogom próbálni!
Tünde írta ezt:

2009-09-08 13:48:32

Sziasztok!
Én ezért gondoltam úgy, hogy mindkettő választ bejelöltem volna, ha lehet. Ebből is, abból is kicsit.
Jó volt a cikk, köszönöm szépen.
Szilvi írta ezt:

2009-09-08 14:00:10

Szerintem jó ez a cikk, és igen, ha szépet rajzolt a gyerekem mondhatom azt neki, hogy ügyes vagy, de még annyit hozzátehetek, hogy kiemelek egy részletet a rajzból,hogy pl. " annak a háznak szépen rajzoltad meg a színeit." és nem csak annyit mondunk, az egész rajzra, hogy szép.
Annamari írta ezt:

2009-09-08 14:00:30

Kriszta, két tündéri gyerekem van! És nem nézek utána, hogy tudományosan megalapozott-e minden szavam, amit mondok nekik. Csak találtam valamit, ami úgy gondoltam, hogy érdekes és elgondolkodtató lehet, ezért osztottam meg veletek. Azt a baj, hogy félreértetted. Nem arról van szó, hogy ne légy őszinte a gyerekeidhez, és nem mondj semmi szívből jövőt. Ettől nem lesz a gyereked gép, ha másképp dicséred, sőt, talán még jobb ember lesz. De ahogy gondolod!
Kriszta írta ezt:

2009-09-08 14:07:00

Kriszta, egyetértek Annamarival, egyáltalán nincs szó arról, hogy gép lenne a gyerkőc, de arról mindenképp, hogy a szívből jövő mellett igenis törekedni kell arra, hogy azt vegyem figyelembe, a fejlődése szempontjából hogyan kommunikáljak a gyerekeimmel. Az igaz, hogy keményebb dió megtanulni azt a kommunikációt, amely hatásos, de utána az is szívből fog jönni, mert a részeddé válik, és a gyerekeknek már ez a fajta dícséret lesz természetes a saját gyerekeiknél.
dodo32 írta ezt:

2009-09-08 14:43:22

Koszi, Annamari, nagyon jo a cikk!!!!
En mar olvastam a Mazlish konyvben errol a megkozelitesrol, de eddig még nem sikerult mindig igy kozelitenem
Nem konnyu, de probalgatom egyre tobbet, es biztos vagyok benne, hogy igy hatasosabb!

dodo
Pali írta ezt:

2009-09-08 14:59:10

A "Beszélj úgy..." könyv elsőre nagyon "amerikainak" tűnik, de számos ehhez hasonló jó ötlet van benne. Elképesztő, mekkora különbség van aközött, hogy azt mondom pl. "Nem nézhetsz mesét" vagy azt, hogy "Ma már néztél egyet, ezért holnap nézhetsz".... Érdemes megküzdeni a könyvvel...
ama mama írta ezt:

2009-09-08 15:24:00

Érdekes volt a cikk...
De én inkább az életszerűbb eseményekre helyezném a hangsúlyt...Pl. ha az én kisfiam egyszercsak - minden szándékunk ellenére - ki tud bújni a hálózsákjából, sőt, akár a pelenkázó tetejére is felküzdi magát egyedül! - akkor mi együtt nevetünk! - Egyébként meg szerintem minden gyerek ezt csinálja! "rosszalkodik" - és közben felfedezi a világot és önmaga képességeit. A kérdés az, hogy ilyenkor a szülő hogy reagál.
Zsuzsa írta ezt:

2009-09-08 15:32:37

Sziasztok!
Én magam abszolút egyetértek Annamáriával és a cikkben leírtakkal. Igaz, koromból adódóan én is a "régimódi" neveltetés szerint lettem dicsérve - milyen ügyes, okos vagy - és természetesen szépen felnőttem így is. Viszont a kislányomon látom, tapasztalom - most 2 éves - hogy mennyivel hatékonyabb, ha nem csupán annyit mondok neki, hogy nagyon ügyesen megoldottad ezt vagy azt a feladatot, hanem hozzáteszem azt is, hogy ez "igazán nem volt egyszerű, és mégis milyen ügyesen megcsináltad", vagy "ezt a feladatot nem is olyan egyszerű megoldani, és neked milyen jól sikerült" stb. Egyértelműen azt tapasztalom, hogy magabiztosabb, bátrabb és kitartóbb a kislányom a probléma/feladatmegoldásban. És nagyon lelkes, sőt, mintha ő maga kíváncsibb lenne, hogy vajon sikerül e megoldania a kitűzött célt? Ja, és hihetetlen boldog, amikor így dicsérem, látom, hogy hisz magában. És ez óriási dolog!
Zsuzsa
Erika írta ezt:

2009-09-08 16:12:43

Nagyon tetszett a cikk. Elgondolkodtatott az eredményhirdetés előtt és utána is. Köszönet Neked Annamari.
Bodnár Erika írta ezt:

2009-09-08 17:09:56

Szerintem fantasztikus ez az irás, köszi Annamari! Olvastam a könyvet amikor megszületett a lányom és újra el fogom olvasni; számomra, akit "hagyományos" módon dicsértek, borzasztó nehéz ezt levetkőzni, de most már minden alkalommal ha dicsérem a gyerekemet, eszembe jutnak a fentiek és töröm picit az agyamat, hogy hogyan is dicsérjem meg!
Mellesleg az a véleményem, hogy ha csak annyit mondunk a gyereknek, hogy ügyes, akkor sokszor nem is igazán figyelünk rá, csak automatikusan mondjuk ezt...
Éva írta ezt:

2009-09-08 17:48:13

Sziasztok!

Teljesen egyet kell értenem Annamarival és Zsuzsával .
Jó megközelítés.
Tudja valaki, hogy mi a címe annak a könyvnek amiről Pali írt?

Üdvözlettel: Éva
ama mama írta ezt:

2009-09-08 17:53:39

Jó volt olvasni Zsuzsa hozzászólását is, kipróbálom én is, önbizalomból sosem elég!!!
Nikita írta ezt:

2009-09-08 19:10:50

Szerintem is jó a cikk. Aki meg nem hajlandó elgondolkodni/felülbirálni a már "bevált" dolgokat, igy járt. Szerintem ez a gépies, nem az, hogy az ember utánanéz dolgoknak.
Anita írta ezt:

2009-09-08 19:32:05

Nem semmi! Főleg ha belegondolok hogy a saját felnőtt életünk nehézségei is ilyen apró gyerekkori dolgokból, beidegződésekbőlk, mintákból fakadnak. Ebből is látszik hogy mennyire fontos hogy az ember mestere legyen annak amit csinál, minden apró mozzanat számít. Örülök neki hogy megszületett ez a tanulmány, nemcsak gyakorlati tippet adott, hanem szemléletmódot is.
Annamari írta ezt:

2009-09-08 20:40:55

Köszi, akkor örülök, hogy mégis csak hasznos volt. Éva, erről írt Pali (amiről én is a cikkben ) http://www.okosbaba.hu/konyvajanlo/113-beszelj-ugy-hogy-erdekelje-hallgasd-ugy-hogy-elmeselje
Ida írta ezt:

2009-09-08 20:55:33

A dicséret manipuláció - engem nagyon elgondolkodtatott, amikor ezzel a gondolattal találkoztam, ráadásul Gordon-tréningen. Bár totál egyértelmű, hogy pont ott
Ez jutott eszembe, amikor Annamari írását olvastam. És az is, hogy felállt az összes szál hajam, amikor megdicsért egy "feljebbvalóm", hogy milyen ügyes vagyok... brrr! Azt éreztem, hogy mint "hülyegyerekének" megsimogatja a buksimat. Ha azt mondta volna, ami pont a cikkben szerepel, hogy az erőfeszítésem milyen... mennyire remek, hogy x db üzletet kötöttem y eredménnyel, tök más lett volna.

Amikor a gyereket ellenkező előjellel és hasonló módon szidják - pl.: buta vagy, ügyetlen vagy -, akkor az egész személyiségét érzi rossznak. De ha kap elismerést (és nem dicséretet), és megmondják neki, hogy hol korrigáljon, akkor csak egy adott részterületére vonatkozik az egész. Például: nagyon szépen leírtad ezt a szót, de az a betű hasa még kicsit girbe-gurba (vagy, aki ahogy akarja/meg tudja fogalmazni).

Az én olvasatom a dicséret ilyetén módon melléknevekből áll: ügyes, édes, okos, szép sötöbö... és lélektanilag valahogy egy EGÉSZre hat. A negatív előjelű szidés szintén - ilyenkor ezek a melléknevek pl.: ügyetlen, buta, csúnya, rossz stb.

Az elismerés nem használ mellékneveket, az elmarasztalás sem, hanem körbe írja, ami történt - ahogy Annamari is leírta, hogy miképp hangzanak el konkrétumok. Én is írtam rá egy példát.

Nekem már unokám is van, és az igazán felnőtt lányommal a mai napig nagyon jó, mély a kapcsolatom. Tehát tapasztalatból tudom a fentiek életrevalóságát .
Mielőtt esetleg téma lenne, hogy van-e gyerekem

Szeretettel: Ida *
anna írta ezt:

2009-09-09 02:56:08

Köszönöm Annamari a fenti írásod! Nagyon örülök, hogy tanulhattam valamit a dicséretről. Jól és bátorítóan dícsérni..... úgy nevelni egy gyereket, hogy az tényleg a hasznára váljon, ez egy igazi kihívás!
Még egyszer köszi!
Muller Noemi írta ezt:

2009-09-09 07:52:37

hu! ez tenyleg nagyon erdekes en is sokat toprengtem hogyan is dicserjem a mar ket eves lanyomat.nagyon ugyes, latszik hogy torekvo lesz, amit el akar erni azt eleri, sajnos ha kell kb. 20 percet is kepes orditani megallas nelkul, pedig probaltam mindig kovetkezetes lenni vele, nem elkenyeztetni.koszonom Annamari azt a sok jo cikket amit kuldtel!!
udv. Noemi
Zsuzsi írta ezt:

2009-09-09 08:08:50

Tündével értek egyet, sokáig gondolkoztam, melyiket jelöljem be. Ha csak annyi lett volna, hogy "Ügyes voltál!", akkor azt biztosan nem választom (a cikkben is kifejtett okok miatt), de ott volt, hogy miért gondolta a felnőtt ügyesnek. A másik válaszban a "szép munka volt!" rettentett vissza. A kirakós a gyerekek számára inkább játék, ők nem "dolgoztak", hanem játszottak vele. Sőt, a válasz első fele pedig azt sugallja, hogy nem is néztem volna ki a gyerekből, hogy ezt meg tudja csinálni - vagy lehet, hogy rosszul gondolom? Szerintem ha a dicsérethez hozzátesszük a miértet, akkor helyesen jár el az első választ választók tábora is.
Popper Enikő írta ezt:

2009-09-09 08:14:38

A negatív hozzászólásokra reagálva szeretném leírni a véleményem.
Szerintem jó a cikk, érdemes foglalkozni a témával. Már régebben elhatároztam, hogy tudatosan fogom dicsérni a lányaimat. Saját tapasztalatom, hogy az a gyerek, akit folyton dicsérnek, el is hiszi magáról, hogy ő a legszebb, legügyesebb, legokosabb a világon, és később sok pofont kap majd az élettől, mert az emberek kinevetik az ilyeneket (hozzáteszem, jogosan).
Annamari írta ezt:

2009-09-09 08:50:07

Zsuzsi, szerintem az csak a mi fejünkben létezik (mint felnőttek), hogy a munka nem lehet játék. Csak akkor sugalltad volna, hogy nem nézed ki belőle, ha ilyesmit mondasz: "Végre kiraktad", vagy "Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerül".
Ha az első dicsérethez hozzáteszed, hogy miért gondolod, akkor már sokkal pozitívabb, persze. Érdemes megfontolni amit Ida is írt, hogy tulajdonképp a címkézés (ügyes, okos stb.) elkerülése a cél. DE még egyszer mondom azok kedvéért, akiknek ezt nehezebb elképzelni, kivitelezni, hogy semmi gond nincs, ha egyszer-egyszer azt mondod, ügyes, csak ne váljon megszokássá.
Izabella írta ezt:

2009-09-09 09:09:01

Alig vártam a cikk eredményét, és nagyon köszönöm a tanácsokat, mert nekem a majd' 3,5 éves kislányommal nagy problémák vannak az ügyes voltál és okos voltál dícséretek miatt:
Ha valami nem sikerül neki, ordít, hogy "Nem tudom", ha futásban nem ő lehet a legügyesebb (akárki megelőzi egy lépéssel!) akkor ahelyett, hogy tovább futna, leveti magát a földre és sír, hogy nem ő fog nyerni, nem ő lesz a legügyesebb. KÉTSÉGBEEJTŐ!!
Bármennyit magyaráztam neki, hogy ne álljon meg, futni kell, nem számított. És ez szinte mindenben így van.
Most ezzel a tanáccsal megpróbálom új alapokra helyezni a nevelést - reménykedem, hogy még nem késő!
Köszönöm!
mynona írta ezt:

2009-09-09 09:36:33

Szerintem a gyereknek a játék tulajdonképpen munka, pontosabban kihívás, s ahogy a tanulást is, mi, felnőttek tettük negatívvá, a munkát ugyanúgy negatívnak állítjuk be a gyerek előtt. És ennek azért van nagy jelentősége, hiszen aki ezt a honlapot látogatja (meg persze minden szülőnek amúgy is, gondolom), azt szeretné elérni a gyerekével kapcsolatban, hogy a tanulás ne kényszer legyen, és felnőttként az legyen a munkája, amit szeret. Vagyis szeresse a tanulást és a munkát. Nem igaz? S ha látja, hogy sikeres benne, hát szívesen is fogja csinálni. Ha látja, hogy mi pozitívnak nyilvánítjuk a munkát, ő is annak fogja látni.
Varga Judit írta ezt:

2009-09-09 13:03:04

Elgondolkodtató a cikk...
Jó, hogy más szemszögből is megközelíthető a téma és milyen tanulságos!
Át kell értékelnem a dícséretet,mert tudom magamról ,hogy milyen nehéz megküzdeni azért, hogy elismerésben legyen részünk.
Fontos az önbizalom és ebben nekünk szülőknek nagyon fontos szerepünk van!
Köszönöm ))
Varga Judit
Kata írta ezt:

2009-09-09 13:23:44

Mynona-hoz csatlakozom én is a véleményemmel. Nekem 4 éves a fiam és ha nem sikerül neki valami, akkor dühöng. Idáig ezt úgy kezeltem, hogy letorkoltam: Nem dühöngeni kell, hanem gondolkodni! Kaptam ezzel a cikkel egy ötletet, amivel esetleg hatékonyabban tudom kezelni és rávezetni, hogy mi is a teendője, ha nem megy elsőre úgy ahogy szeretné. Azt gondolom, hihetetlenül fontos, hogy az életében a problémamegoldást ne egy bosszantó dolognak élje meg, hanem kihívásnak! Köszönöm a cikket!!
Ingrid írta ezt:

2009-09-09 13:56:10

Kedves Annamari!
Nagyon érdekes és gondolatébresztő volt a cikk. Valóban a mindennapokban tényleg oly gyorsan vetjük oda gyermekünknek --én is-- azt az egyszerű mondatot, hogy "nagyon ügyes voltál" vagy nagyon szépen sikerült ez a rajz és nem is sejtjük, hogy egy-két megfelelően választott mondat hozzátételével milyen sokat segíthetünk gyermekünk önértékelésének a
fejlődésében. Igyekszem ezentúl erre is figyelni.
Vera írta ezt:

2009-09-09 21:40:40

Érdekes a téma, de a tesztben a példák - szerintem - sem voltak jók. Az első válasz nekem azért tetszett, mert dicsér és indokol. Nekem az, hogy ügyes, az nem jelenti azt, hogy az egy olyan dolog, ami gyakorlással nem fejleszthető, sőt... A második azért nem tetszett, mert nem mondanám egy kisbabának, hogy "szép munka volt!", és a válasz első felét pedig csak abban a speciális esetben mondanám a gyerekemnek, ha tényleg olyan feladatot adtam neki, ami a korához képest nehéz.
Bennem pont a "szép munka volt" kelt olyan érzést egy könnyű/közepes feladat elvégzésénél, hogy hülyének néznek. Azaz akkor emelném ki csak az erőfeszítés dicséretét, ha vagy nem sikerül a feladat elvégzése, vagy tényleg erőfeszítés kell az elvégzéséhez.
Persze értem, hogy itt más szempontok alapján került "kiértékelésre" a teszt, de szerintem az a fontos, hogy a gyerekek cselekedeteiben a jót dicsérjük. Ha nagy erőfeszítést tett, akkor azt, ha ügyes/okos volt, akkor azt.
Judit írta ezt:

2009-09-10 13:08:20

Szerintem jó ez a cikk. Azért ha belegondolunk a szűkebb családi körben( és itt elsősorban a nagyszülőkre gondolok) úgy is megmarad a régi jól bevált dicséret. Azzal hogy mi megmutatunk neki egy más módot amiképpen meg dicsérhetjük csak az ő látókörét növeljük. Hát nem ez kell a mai világban?
Judy írta ezt:

2009-09-10 14:54:53

Nagyon tetszett ez a cikk, két okból is
először is mivel én vizuális vagyok jobban megragad, hogy a saját tapasztalatomat, saját viselkedésemet kellett latba vetnem a válasznál. Vártam a végeredményt, - és nem azért mert helyesen válaszoltam - így a cikk nekem sokkal jobban megmarad emlékezetemben. Akár több ilyen felmérőt is lehetne csinálni.
Másodszor pedig úgy vélem, hogyha konkrétan dicsérünk akkor az adott témában -mivel minden gyerek szeret nyerni - akkor ösztönözzük annak többszöri megismétlésére és egyre jobb lesz belőle.
cstbrigitta írta ezt:

2009-09-10 15:23:35

A könyv címe:

Faber, Adele - Mazlish, Elaine:
Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje
Zita írta ezt:

2009-09-10 23:59:58

Annamari,

Nagyon jó a cikk,ahhoz meg különösen gratulálni szeretnék,amilyen türelemmel és kedvességgel kezeled a néha már támadólag fellépő hozzászólókat!

Én először úgy gondoltam mindkét válasz jól hangzik,de aztán eltűnődtem egy pillanatra,ízlelegettem a kettőt,és úgy éreztem nekem a második helyen végzett dícséret esne jobban,így én azt választottam...azóta tudatosan figyelem magam,hogy a gyakorlatban használni is tudom-e a technikát?! Nos hála az égnek elég jó arányban jön ez ösztönösen is...

Örülök,hogy a cikkeid sokszor megerősítést adnak,hogy jól csinálom....Csak így tovább

Köszönöm!
Rita írta ezt:

2009-09-16 13:20:28

Ez mind rendben van, és biztosan van is benne valami. Nekem az a kérdésem, hogy mi a helyzet azokkal a kis dícséretekkel, amik hétköznapi, gyakran ismételt és már jól ismert élethelyzeteket hivatottak elismerni? Pl. ha kiviszi a szemetet a szemetesbe, ha megmossa a kezét, ha visszateszi a játékot, vagy egyszerűen csak szót fogad? Ilyenkor én szinte mindig az "ügyes vagy"-ot használom.
x írta ezt:

2009-10-02 21:27:04

Anyósom minden második szava az "ügyes vagy". A családban minden túl van értékelve, ennek ellenére a teljesítmény és a gyerekeinek az önértékelése átlagon aluli. Ezzel szemben a látszat maximumon van. Köszönöm a cikket, megfogalmazta amit ezzel kapcsolatban érzek.
kati írta ezt:

2009-10-16 13:06:38

Rita!
Én sokszor meg is köszönöm a "jó"cselekedeteit..vagy elmondom,hogy miért is örülök,hogy kivitte a szemetet stb..Van,hogy nem reagálom le rögtön csak később pl:de jó,hogy rendben tartjuk a kis birodalmunkat...és van ,hogy nem szólok egyáltalán.sokszor a helyzet adja és csak merni remélem,hogy jól reagálok!?
Nálunk még bejön dicséretnek a mosoly,kacsintás,vagy csak kap egy extra puszit..
Anuk írta ezt:

2009-10-19 13:23:54

Hát mi még az "okos baba vagy" -nál tartunk, mivel 4 és fél hónapos a kislányom De azt már megérti és nagyokat vigyorog.
Ha valamit ügyesen megcsinál mindig mondjuk neki, és úgy vettem észre, hogy produkálja magát a dicséretért.
Mondjuk születésétől fogva az Anya taníts engem könyvet használjuk, s részben talán ennek köszönhetően 6 hetesen kitolta magát, 3 hónaposan már nem volt gond a forgás és most már kapaszkodva de felhúzza magát ülő helyzetbe, a kúszást is szépen gyakorolja.

Egyébként én is úgy gondoltam (saját gyermekkoromból kiindulva), ha nem is sikerül minden az erőfeszítést ugyanúgy észre kell venni, és megdicsérni. Egyenlőre készpénz, hogy okos, de rajtam és a családunkon múlik, hogy valóban az lesz-e a későbbiekben
Eszter írta ezt:

2009-10-22 12:13:40

Sztem kifejezetten hasznos ez a cikk! Bármilyen ridegen is hangzik és nem akarom, hogy félreértés essék, debizonyos szempontból a szeretet is tanulni kell!
Ha az ember minden egyes nap mélyen elgondolkodik, hogy hogyan adhatna többet gyerekeinek, akkor igen érdekes, új dolgokra jön rá, amire korábban nem gondolt volna, sőt van amikor egészen más aspektusból látja a dolgokat.
Sokan gondolják, hogy a szeretet nem más mint egymás puszilgatása, ölelgetése, dícsérgetése! Az igazság az, hogy minden egyes kimondott szónak igenis súlya van. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden egyes alkalommal, mielőtt hozzászólunk a gyerekünkhöz olvassunk el egy egész könyvet. De fontos a következetes, tudatos gondolkodás.
Kinga írta ezt:

2009-10-24 19:14:47

Szerintem nincs abban semmi rossz, ha ilyen módon, vagy akár többféleképpen is megdicséred a babád. A lényeg az, hogy szívből jöjjön, mert szerintem megérzi a gyerek, ha nem vagy őszinte.
Az pedig biztos, hogy szükséges a motiváció.
Én megpróbálom. Köszi
kati írta ezt:

2009-10-27 07:55:02

örülök,hogy emlitetted az Anya tanits engem cimű könyvet,Anuk.Én is lelkesen használtam-akkor még nem ismertem ezt az oldalt.A mai napig alkalmazom,de sokszor előre kell mennünk a feladatokban,mert másfél éves lányomnak sok esetben könnyűnek bizonyulnak a feladatok.Bár van akitől épp az ellenkezőjét hallottam..
Ez a cikk is nagyon tetszik,várom a következőket...
Ani írta ezt:

2009-12-10 17:17:23

Sziasztok!
Nagyon érdekesnek találtam a cikket. Elolvastam a hozzászólásokat mind, és meg tudom érteni azoknak a véleményét is, akik nem dijazzák, hogy a cikk szerint nem jó, ha szimplán ügyesnek vagy okosnak dicsérjük a gyereket. Én eddig igy csináltam, de most már el fogok gondolkodni, hogy hogyan csináljam úgy, hogy tényleg használjak vele a gyermekemnek. Mivel most kezdem, hoznék egy példát:
Eddig úgy dicsértem a 15 hónapos kisfiam, ha feljött mellettem a lépcsőn a 2. emeletre, hogy: "nagyon ügyes vagy", ezek szerint ez nem jó, ha úgy mondanám:"nagyon ügyes vagy, pedig még milyen kicsi vagy", ez már rendben lenne? Amennyiben mégsem, kérlek irjatok egy-két ötletet. Előre is köszi!
kingavanda írta ezt:

2009-12-14 15:20:36

A gyereket élete folyamán érik csalódások ha nem győztesként kerül ki egy helyzetből. Ha az erőfeszítéseit, a cselekedeteit dícsérjük akkor könnyebben megérti, hogy nem minden esetben a végeredmény a fontos. Így megtenítjuk neki feldolgozni a "nem mindig győztes"helyzetet.
Nekem ezt jelenti ez a cikk.
Gyömbi írta ezt:

2010-01-03 02:52:06

Nagyon jó cikk!
Legnagyobb fiamnál látom, hogy működik. Ha az okosságát, ügyességét dícsérjük, illetve azzal biztatjuk egy "feladat" előtt - ki tudod számolni, le tudod rajzolni -, akkor ha nem sikerül neki elsőre, másodszorra, sokszor odavágja, feladja, és ki is mondja, hogy "Nem vagyok okos/ügyes!" Ha viszont a feladat megoldásán, leküzdésén van a hangsúly, küzd, és nem éli meg kudarcként, ha nem sikerül.
Ez most tudatosult! Köszönöm!
Babus írta ezt:

2010-01-13 09:37:13

Kriszta
"Édesanyának aki embert akar nevelni nem pedig gépet!"

Olvasd el Eric Berne Emberi Jatszmakat es Sorskonyvet, latni fogod, hogy epp az nevel gepet, aki nem gondolja vegig a szavait, es nem fogalmazza tudatosan mondanivalojat.

Annamari: nekem kb. fel eve kezdett gyanus lenni, hogy ez az allando dicsergetes nem a legjobb strategia. Valahogy elveszett a jelentestartalma a dicseretnek, ures szavak lettek, es nem erzem magam a gyerekem epito kritikusanak. Es amit en hittem, hogy ha azt mondom ugyes, okos stb, akkor azza teszem a szavak teremto ereje altal, tobbe mar nem mukodik. Kiprobaltam amit irtal, hogy nem az eredmenyt, hanem a belefektetett energiat emeljem ki a dicserettel, csak egy problemam van. Egyszeruen nem tudom mit mondjak. Ugy ertem nem talalom a megfelelo szavakat, amivel az erofeszitest lehet dicserni. Minden olyan eroltetetten es hulyen hangzik. Bar hozza teszem, ennek ellenere ugy tunik nagyon is mukodokepes. Szoval ha valaki mar kiotolt jo dicsereteket ossza meg mar legyszi

Szólj hozzá!

Legfrissebb

OkosBaba

49 hozzászólás

Szólj hozzá!

Legfrissebb

Címkék

Tartalom

Nyelvtanításról