OkosBaba

25 hozzászólás

1. Kozár Klára írta ezt:

   2008-07-01 10:20:28

   Sziasztok! Az én kislányom, Adél 3 és 1/2 éves. Nagyon kreatív és segítőkész. Házimunkáktól a szórakozásig. Nagyon lelkesen kezd bele minden műveletbe, de ha nem sikerül neki esetleg elsőre, van rá eset, hogy feladja, azzal, hogy \"anya nem megy\". Persze rögtön mondom neki, hogy ami nem sikerül elsőre, az majd sikerül másodikra, próbálja meg újra. Nem mindig próbálja meg újból, talán fél az újabb kudarctól? Aztánb később mikor már teljesen mást tevékenykedünk, játszunk magától újból megpróbálja, higgadtan, talán át is gondolta addig magában hogy lenne a helyes, hogy sikerüljön. Nagyon nagy dicséretet kap és biztatást, hogy \"látod megtudtad csinálni\"!

2. Gödő Sándorné írta ezt:

   2008-07-01 12:59:41

   Sziasztok! Lilike 10hónapos,mindent együtt csinálunk,viszem magammal oda ahol épp dolgom van.Elmondom,hogy mit fogunk csinálni és hogyan,a felmosást különösen szereti,engedem,hogy megfogja a nyelet és csutakoljon kicsit,igaz tovább tart,de a sikerélmény így nem marad el.Próbálok mindenbe mókát vinni,és állandó mosolyt csalni az arcára.Nagyon ügyes és ami a legfontosabb boldog baba,és mi is azok vagyunk!

3. Bertalan Szilvia írta ezt:

   2008-07-01 16:58:45

   Üdv Mindenkinek! Mint óvónéni, én is nagyon helyeslem az állandó "segíts egy kicsit " módszert az önállósodásra.Az én kisfiam is egész pici kora óta be van vonva mindenféle munkába, leginkább a panírozást szereti, ott áll mellettem ilyenkor, odahúzza a kisasztalát, hogy felérje a pultot, és a végén "pacsmagolhat" kedvére.Ezután együtt fogyasztjuk el a fincsi hamit, és egyfolytában dicsérjük:milyen finomat paníroztál kisfiam!Így még szívesebben eszi meg, és persze borzasztó büszke is magára... Persze ő is azért sokszor inkább félbehagy dolgokat, mondván:nem bírom, de mi ekkor mindig addig állunk mellette,és bíztatjuk, amíg megcsinálja.Ezután rettenetesen megdicsérjük!

4. Toronyi Anna írta ezt:

   2008-07-02 00:39:47

   Sziasztok! Nagyon jókor jött ez a cikk, ugyanis kezdtem elbizonytalanodni egy kicsit magamban! A kislányom 17 hónapos, és a gyermekorvosunk tanácsa ellenére nem vettem neki járókát. Úgy gondoltam, hogy azért vagyok itthon , hogy foglalkozzam vele. Ebből kifolyólag a kiságyat csak alváshoz használtam, egyébként pedig mindig mellettem volt, bármit is csináltam. Most már besegít bármilyen házimunkát végzek, a szárítóról a csipeszeket egy dobozba gyűjti, kivisz dolgokat ahová kérem, behozza a tárgyakat, elpakolja a cipőket a szekrénybe, felmos, sepreget.... szóval amit lát tőlem, azt teszi. Ugyanakkor látom más gyermekét a játszótéren, akik fele nem ilyen önállóak, segítőkészek.. De a cikk hatására megnyugodtam, hogy nem én nevelem túlzott komolyságra, s nem veszem el tőle a boldog gyermekkort! Köszönöm! Sziasztok: Anna

5. Magyarósi Emese írta ezt:

   2008-07-02 20:23:24

   Olvastam a cikket és a hozzászólásokat! Én másként látom... Nem gondolom, hogy egy másfél éves gyermeknek fel kell mosnia, és sepernie. Természetesen a gyermekek utánoznak minket és szívesen végeznek látott tevékenységeket. De nekem ez egy kicsit túlzás. Véleményem szerint a gyermeknek a legfontosabb "feladata" játszeni és esetleg játszva "felnőttes" tevékenységeket végezni. Miért akarunk a gyermekekből kis felnőtteket faragni. Annyi minden van, amire meg kellene tanítanunk őket (gondolkodni, dönteni,helyesen beszélni, manuálisan, zeneileg fejleszteni) a túl korai önállosodás helyett. A gyermek önállóvá válik, ha eljön az ideje és ha megfelelő mintát kap otthonról. Nem attól válik önállóvá, hogy idejekorán megtanítjuk sepregetni, porszívózni, ruhát csoportosítani(hacsak ebből nem csinálunk játékot) stb. Valóban minden gyermek szeret segíteni a ház körül. De hol a határ? És kell egyáltalán? Én azt mondom játszon, játszon, játszon...és ne takarítson. Az nem az ő dolga!

6. Magyarósi Emese írta ezt:

   2008-07-02 20:30:57

   Anna! Furcsának tartom, hogy gyermekorvos egy 17 hónapos gyermeknek járókát ajánl! Ekkora hibát nem szoktak elkövetni. Egy ilyen korú gyermeknek mozgástér kell. Ha pedig nyugodt kisbaba, akkor takarítás helyett adj a kezébe fakockát, ti. egy ilyen korú gyermek várat épít, 4-5 elemes puzzle-kat kirak, de szeretik a memóriajátékokat, szívesen mondókáznak, énekelnek, kísérve mindezt ritmushangszeren, de ebben a korban már firkálgatnak az aszfalton krétával, festenek, ragasztanak stb. Ez a foglalkozás. Nem az, hogy ő segít be neked a házimunkában.

7. leelees írta ezt:

   2008-07-03 02:16:20

   "Szép az, ami érdek nélkül tetszik." Immanuel Kant, 1724-1804 Jajjaj, itt nagy a baj... nos leszögezem, aki nem szeretne mérges, ideges, csalódott lenni, ne olvassa tovább!!! Hogy miért is? 1szerű, már kezd kicsit betelni a hócipőm a sok idilli családképpel a neten és nem utolsó sorban az életben. Uram bocsá\" mindenki csodaszép, kedves, okos,aranyos,szófogadó, segítőkész gyereket nevel egy ugyanilyen családban...(Tisztelet a kivételnek... ) Rózsaszín vattacukor életek mindenhol. Brrrrrr kiráz a hideg. Ja tényleg senki nem mondta nekem sem, hogy gyaloggalopp lesz gyereket nevelni a nap 24 órájában, úgy hogy közben ne veszítsem el önmagam. Oké drága emberek, de akkor mi van azzal, hogy az anyukákra már a kutya sem kíváncsi miután beléjük ivódott a kakiszag...(ugye mondtam, hogy NE olvasd!) értem ezalatt, a barátnők hirtelen nagyon elfoglaltak lesznek, a munkahelyről senki nem keres - nem akarnak zavarni... meg persze már biztosan úgysem értesz hozzá...- na meg mindenki szemében azonnali hatállyal béna, olvasni, írni nem tudó, mozgássérült és értelmi fogyatékos leszel... kicsit lesarkítva..., akit teljesen kielégít az \"Érik a szőlő...\" és a csörgős labda gyakori rázogatása, játszó és mese automatává válás , no meg a háztartás vezetése... Gondolom nem kevesen vannak pedig, akik ezelőtt félkézzel leszerveztek egy munkaebédet és levezettek egy húzós tárgyalást vagy bonyolult gépeket vezéreltek és folytathatnám a sort..., nem mintha hiányozna...de mégis valami nagyon... Á nem is, lehet hogy már tényleg nem vágyom moziba vagy színházba... Ja és milyen volt utoljára csak kettesben a férjemmel? Már nem is emlékszem. Hogy mi is az igazi probléma amiért mindezt bevezetésképpen leírtam? Hát az,hogy akik ezt olyan szépen előre megmondogatták, azoknak most csúnyán összeszalad a szemöldökük,ha egy pici nyikkanásnyi panasz is el meri hagyni a szám, no meg még sok másik anyarabszolga száját, merthogy a férjünk a napi 8 órás munkából hazatérve hulla fáradtan vacsit kér, hogy mielőbb pihenhessen az természetes szerintük... De ha nekem telik be a bakancsom az felháborító.. Szóval hiába felvilágosodás, még élnek a sztereotípiák. És az már közhely, hogy képmutató Világban élünk... Mindezt az egyik oldalon szenvedélybeteg, a másikon világjáró, utazgató hétvégi (bocsánat, hónapi) nagyszülőkkel, ami manapság elég gyakori. Szóval szép az élet, de ..... nehéz!!! Ja és hogy hogyan nem lesz az ember mégsem depressziós? Mert megmondja a magáét, lásd fenti példa, kiköveteli a jussát, \"na kicsi párom,most te vagy a babócával, én meg alszom egy órácskát, lezuhanyozom, eszem valamit, kertet ások, rendet rakok, mosogatok...\" a francba, már megint a sok házimunka... Isten bizony, ha egy napot is kihagyok, rám dől a ház. Hogy is van ez? Minél inkább takarít, annál inkább megint kell...?\" Na és ebbe hogyan fér bele, hogy Kismatyi ötször felnyalja a konyha követ még nem figyelsz, áttörli lelkiismeretesen a fapadlót lekvárral, megeszi a peluskrémet, kiöntögeti a hűtőből a tejes dobozokat és minimum leforrázza magát, ha engeded főzni. Ja és nem mellékesen még egy hét alatt sem végzel, nem hogy egy óra alatt a takarítással. De hát ezt is csinálni kell, ahogy bírod, hisz Te is akartad... és a kis Mazsolát nem ültetheted el palántának a kertbe addig sem... Úgyis megtanulja amire szüksége van hiába okosodsz ezerféle szakkönyvből... Hogyan hisztizzen a boltban, hogyan ne aludjon el időben, hogyan üvöltse végig az autóutat és hogyan öntse magára a sárgarépa főzeléket és még hosszú a sor kedves anyukák, ugye ismerős? A család másik végén meg ott kuksol minimum egy apuka..., aki szintúgy törődést igényel és ki is harcolja extra eszközökkel, pld. sértődés..., kritizálás, virágcsokor, veszekedés... ki-hogy... Ugye milyen életszagú? Na meg a kinézetről ne is beszéljünk. Ha néha emberek közé kell menni, muszáj eltüntetni minimum a karikákat a szemünk alól, a csimbókos, krumplipürés hajzuhatagot megszelídíteni, a tejszagot parfümre cserélni, és azonnal húsz kilót fogyni (ezt nem a negyvenkilósaknak mondom...) És mindezt én sem azért teszem, mert kényszeres lettem a sok reklámtól a TV-ben... Hanem ha nem így teszek azonnal mentőt hívnak, vagy rosszabb esetben rendőrt, hogy vezessék már el azt a szerencsétlen őrült nőt, hisz most indult valami borzalmat tenni a gyerekével, egzaltált kinézettel és elszánt amazon arccal. Sajnos sokan nem vevők a reality-showra az életben. ;o/ Hát nem is szaporítom tovább a szót, mert még aludnom is kell, hiszen holnap vár rám egy hasonló, ha nem ugyanilyen nap... hihi és dönteni kell, vagy szórakozom picit vagy alszom is néha... Aki meg szét akarja offolni a fórumot és idézgetni a szövegrészeimet, hogy elemezze amit írtam, kérem tartogassa az energiáit másra. Ha kell pszichológus, majd elmegyek én magam egyhez, bár egyenlőre megteszi a reggeli bokszmeccs a felmosóronggyal és a WC deszka csapkodás időnként, hogy nyomatékosítsam a mondandómat, na meg a napi több km-nyi rohangálás is feszkó levezetésképp. Csak megsúgom a sex sem rossz dolog ilyen téren... ha nem fáradt épp a férjurad...D Szóval hajrá Mamik! Üdv., leelees

8. Zita írta ezt:

   2008-07-03 18:53:48

   kedves leelees! sajnos az első lányom mellett én is így láttam a dolgokat. teljesen egyetértek azzal, hogy képmutatásról van szó. a szegény anyuka meg depressziós lesz, mert nem tud(képtelen) mindenkinek megfelelni. mióta a 2. lányom megszületett nem foglalkozom senkivel, nem zavar, ha néha koszos a lakás.... probálom jól érezni magam a lányaimmal. nem lehet mindent töléleten csinálni a mai gyerekekkel (még akkor sem, ha anyuka ehhez szokott a munkahelyén) túl sok a kiszámíthatatlan tényező. a mi nagymamáinkat is csak addig érdekli az unoka, amig nincs velekomoly kötelezettség (és ünnepnepokon) kitartást és jó humorérzék kell! mindenki a szépet keresse, hiszen olyan hamar elmúlik ez a néhéány év!!!!!

9. Annamari írta ezt:

   2008-07-03 23:53:19

   Lányok, azt hiszem, kicsit elkanyarodtunk a témától. Leeleesnek egészségére váljon a "szellemi" WC-ülőke csapkodás, Zitának igaza van, senki nem várja el, hogy tökéletes anyukák legyünk, kérem, hogy térjünk vissza a gyerekekhez. Köszi! Emese: Szerintem senki nem kényszerít senkit, nem is erről szól a cikk, azt sem hiszem, hogy Anna így csinálja.

10. Lilla írta ezt:

    2008-07-04 01:15:58

    Klasszul összegyűjtötted, Annamari! Igyekszem én is így csinálni. És Karina boldog kislány (mások számára is, ez nem csak az én vélemáynem). Meg én is jól elvagyok vele itthon. Több gyerekkel gondolom, még nehezebb lesz, de szeretném majd akkor is jól csinálni.

11. Merc i írta ezt:

    2008-07-05 00:40:46

    Nagyon tetszett ez a sorod: és a kis Mazsolát nem ültetheted el palántának a kertbe addig sem... A többivel pedig egyetértek.

12. Nicool írta ezt:

    2008-07-05 06:48:17

    Kedves leelees! Tudom miről beszélsz... Velem is megtörténik nap mint nap... Nagyon jófej a leveled, pépesre nevettem rajta magam. Jól is esett igazán. Sajnos tényleg akkor jut időd magadra, ha az alvásból veszel el. Az egész egy libikóka,egyensúly nem sűrűn van. Vagy apa van elhanyagolva, vagy a lakás vagy te... Mert ugye a bébike az első. De azért szuper dolog,még ha néha álmonhalsz is. Egy olyan törpi, akivel sokat foglalkoznak 100-szorosan is meghálálja a befektetett energiát. Amikor odajön,megpuszil,megsimogat vagy amikor úgy kacag,hogy neked is nevetned kell... Ettől függetlenül nem rossz a fenti cikk. Senki nem azt írta, hogy márpedig fogd be a 14 hónapos dedet, hogy vixolja ki a lakást. Szerintem mindegy,hogy felmosást játszol vele,vagy a homokozóban \"főztök\", vagy cincálod magaddal bevásárolni.A lényeg,hogy mindketten élvezzétek,mert hihetetlen hamar elröpül ez az idő,még ha most nem is úgy tűnik. (Az én Tóbiásom nagy barátja a felmosó,pedig mindig azért könyörgök,hogy tegye le... Szülinapjára kapott egy sajátot,hihetetlen boldog volt tőle.) A saját döntések meghozatala pedig szerintem is fontos számukra. Az,hogy melyik játékkal játszik,melyik könyvet szeretné nézegetni,melyik cipő,pizsi,zokni kerül fel rá,a felnőtt szempontjából majdnem mindegy,csak megfelelő legyen az aktuális helyzetnek. A manóknak viszont sikerélmény,ha ilyenkor az lehet,amit ők akarnak. Úgyis van egy csomó dolog,amikor nem lehet kedve szerint. Nálunk azóta nincs szuperhiszti az öltözésnél,amióta választhat kettő közül. Mindenkinek kitartást, 100 kamion türelmet, és éles szemet az apró örömök felfedezéséhez!

13. Tímea írta ezt:

    2008-07-06 01:12:05

    Nos! Én is sok igazságot találtam -a számomra is vidám- levélben. Én két 9 hónapos kislányt próbálok nevelgetni...de néha olyan lehetetlennek tűnik. Magamra idő???? .....és a televízióban csak azt látni, hogy szülés után mindenki csoda csinos, ápolt, és vidám, és megmondom őszintén, ez néha nem hogy feldobna, hanem inkább elkeserít. Azt mondják, miért nem vagyok felhőtlenül boldog, hisz itt ez a két csodálatos gyermek....és én próbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy kiegyensúlyozottan töltsék napjaikat, de néha elfogy az erőm. A tükörbe sem szívesen nézek, mert van hogy a hajamat nem tudom rendbe tenni másfél hétig...a kilókkal már nincs próbléma, leugrottak, és mégis állandó harcban állok magammal, hogy valamit biztos nem jól csinálok. Hisz mindenütt csak azt olvasom, és hallom, hogy milyen szuper anyukának lenni, és milyen fergetegesen telnek a mindennapok. Akkor csak az én gyermekeimnek lennének nyűgősebb napjai, hogy nem megy az evés, vagy az alvás, hogy éppen "nagyonanyás" napjuk van? Én vendéglátóiparban dolgoztam számtalan ember közt, volt, hogy 16-18 órákat, de az ehhez képest felüdülés volt. Egyszóval, én sem értem, hogy mindenkinek, hogy van ideje, és állandó türelme? Vagy csak írják?!? Vajon jobb, ha ámítom magam?!?

14. Magyarósi Emese írta ezt:

    2008-07-07 17:42:18

    Valóban szó sincs kényszerről, csak önbizalomhiányos gyermekekről: mert nem hiszem, hogy elhiszed, hogy a házimunkától lesz egy gyermeknek önbizalma Gyermekekkel foglalkozom 0-14 évesig. Nekem is van tapasztalatom...Azt viszik tovább, amit az első hét évben hoznak otthonról. És ez ne a mosogatás legyen És nem kell Mazsolát addig elültetni a kertben. Meg kell tanítani Mazsolának, hogy elfoglalja magát, játszon egyedül. És mármily" hihetetlen, Mazsola játszani fog egyedül is, miközben ti nyugodtan takarítotok.

15. Annamari írta ezt:

    2008-07-07 18:45:00

    Kedves Emese, egy szóval sem mondtam, hogy csak a házimunkától lesz egy gyereknek önbizalma, valamit félreérthettél. Az csak egy példa volt. Mindemellett nem kell egyetértenünk! Te nem így gondolod, csináld másképp. Az, hogy - akkor már maradjunk ennél a példánál - ő is meg akarja fogni a porszívót, mikor én takarítok, még nem azt jelenti, hogy semmi mást nem csinál itthon, csak takarít... Annál sokkat többet igyekszünk adni neki! Azt viszik tovább, amit az első 3! évben kapnak itthon. Sok-sok játékot, szeretetet, észrevétlen tanulást, mondókát, dalt, és emellett néha egy-egy választási lehetőséget, porszívófogást... ))) (Egyébként meg nézz szét még egy kicsit itt nálunk!)

16. Orsi írta ezt:

    2008-07-11 15:12:42

    Csajok,Anyukák,Nagymamik!Nem nagyon értem miért szükséges megkritizálni mások nevelését.Nekünk nem mindegy,hogy a Nemtudomki Nemtudomhol hogyan próbálja önállóságra szoktatni,magabiztosra nevelni gyermekét/vagy gyermekeit/?Én örömmel olvasom Mindenki hozzászólását-lehet,hogy találok köztük olyat,amit én is alkalmazok majd,és persze olyat is,amitől elzárkózom.Ez a cikk különben sem azt taglalta,hogy az Anyukák mennyire le vannak terhelve és hogyan őrülnek bele a mindennapokba. Szóval az én kislányom,aki 22 hónapos nagyon törekszik az önállóságra.Mindent megfigyel és aztán szorgosan próbálja alkalmazni a látottakat.Pelenkacsere után rögtön felpattan és már viszi is a szemetesbe a használt pelust/nem azért,mert megköveteljük Tőle,hanem mert látta,hogy mi is így teszünk/,öltözésnél,vetkőzésnél az amit tud fel-és leveszi,majd a szennyes kosárba teszi.Bármit teszek,Ő is ki szeretné próbálni-virágot locsol,sepreget,port töröl,pórázon vezeti a kutyánkat,segít bepakolni a mosógépbe,gyümölcsöt szed és még sorolhatnám.Ha akarnám,sem tudnám lebeszélni arról,hogy ne segítsen a házimunkában,hisz számára ez is egy játék.Én nem hiszem,hogy rosszul teszem,hogy hagyom érvényesülni.Nagyon örül,ha sikerül neki egy-egy tevékenység,mi pedig dicsérettel jutalmazzuk.Mindenkinek nagyon szép napokat kívánok!Orsi

17. Kriszta írta ezt:

    2008-08-01 00:25:18

    A cikk tetszett, teljesen egyetertek vele, nalunk ilyen szellem uralkodik es nagyon jol bevalik. Bar nem csak ebböl all a gyerekneveles, ez csak nehany hasznos, de fontos tipp. Nehany hozzaszolastol azonban felallt a ször a hatamon. Ha a gyerekek velünk együtt akarnak valami hazimunkat csinalni, az az ö szamukra nem segites, hanem annak örülnek, hogy velünk együtt csinalhatnak valamit. Es azert csinaljak, mert a gyerekek ugy tanulnak, hogy minket utanoznak. Tehat logikus, hogy ha en pl. felmosok, akkor a gyerekem, aki az idö nagy reszet velem tölti, es latja, megfigyeli, hogy mit csinalok, szinten szeretne felmosni. Ez azonban meg nem azt jelenti, hogy vele mosatok fel. Ez neki nem hazimunka, hanem “jatek”. Es ha azt mondom neki, hogy „jol csinalod, nagyon ügyes vagy“, ezzel örömet okozok neki. Hiszen minden gyerek azt szeretne, ha elegedettek lennenk velük, ha megdicsernenk. Nem az önallosodas a lenyeg, hanem hogy ügyesedik, mert mindenfelet csinal. Ha pedig ügyesedik, akkor attol erösödik az önbizalma is (ami egyebkent születeskor nem letezik, annak a kifejlödeset nekünk kell elösegiteni batoritassal, dicserettel) Ha a gyerekünket a mi altalunk jateknak gondolt tevekenysegre kenyszeritjük, akkor azt ök ugy elik meg, mintha mi le akarnank vakarni öt magunkrol, meg akarnank szabadulni töle. Mi csinaljuk a magunk dolgat az egyik sarokban, a masik sarokban meg csinalja a sajat dolgat a gyerek. A lenyeg, hogy ne kelljen vele foglalkoznunk, hanem nyugodtan csinalhassuk a mi dolgunkat. Hat ez bizony eleg szomoru. Az ilyen gyerekeket en nagyon sajnalom. Nincs alkalma sikerelmenyre, nincs alkalma velünk együtt csinalnia valamit (mert mi nem engedjük) es igy nekünk nincs alkalmunk öt megdicserni, es egyszer csak felebredünk es rajövünk, hogy a gyerekünk epp olyan frusztralt es hisztis mint mi sajat magunk vagyunk. Csak akkor mar kesö, amit egyszer elszalasztottunk, azt mar nem tudjuk bepotolni. Nem kivancsiak a kollegak a kakis szagu volt kolleganöre? Na es? Mi kivancsiak voltunk annak idejen, az akkori kakis szagu volt kolleganönkre, mikor mi meg a pasikeresessel es a kerrierepitessel voltunk elfoglalva? Hat nem hiszem. Nem tudjuk a problemankat a parunkkal megoldani? Es ez miert tartozik masra? Mi valasztottuk öt, vagy valaki hozzakenyszeritett minket? Szerintem itt nehany anyukanak nem artana elöbb sajat magaba nezni. Nem akar elaludni a gyerek idöben? Mert valoszinüleg meg nem faradt. Ugyanis ha nem adjuk meg neki az alkalmat, hogy eleget mozogjon, hanem „üljel le a sarokba es jatszal“, akkor bizony nincs mitöl elfaradnia. Azzal, hogy ordibalunk, hisztizünk es idegeskedünk nem jobb lesz, csak a szegeny gyerekünknek megyünk az agyara. Szalad a lakas? Na es? Mi a fontosabb? Hogy a lakas “pico bello” legyen, vagy hogy a gyerekünkkel töltsük azt a par evet, amig meg gyerek? Mert ez csak par ev. Olyan gyorsan elszalad, aztan csak nezünk, hogy a gyerekünk, aki idöközben felnött, felenk se nez, mi meg mondogatjuk, hogy « mostam, föztem, takaritottam ra, es ez a hala ». Bocsi, de mindezt egy haztartasi alkalmazott is megteszi. Nem allnak „rendelkezesre“ a nagyszülök? Kinek szüljük a gyerekünket? Magunknak vagy a nagyszülöknek? Mi akartunk gyereket, vagy a gyerek sajat magatol keredzkedett ki, vagy talan valakinek a megrendelesere szültünk? En sajat magam külföldön elek, a szüleim, a baratnöim, a testvereim ezer kilometerre vannak tölem. Es meg ismerek jo nehany nöt, aki mint en, nagyon messze el a szüleitöl, rokonaitol, baratnöitöl, nekik is meg vannak a gondjaik, de csinaljak, es nincs idejük panaszkodni, baratnözni, telefonon dumcsizni, hanem a gyerekükkel foglalkoznak. Ezenkivül en több orszagban “uralkodo” gyereknevelesi szokasokba latok bele, es elmondhatom, hogy pl. Nemetorszagban vagy Hollandiaban a gyerekek sokkal korabban önallosodnak, mint Magyarorszagon. Egyreszt, mert hagyjak a szülök, hogy “segitsenek”, nem itelik a gyereket csak jatszasra, nem akarjak lerazni magukrol, hanem batoritjak, dicserik, es tanitjak öket, hogy önallosodjanak. Ettöl a gyerekek joval nagyobb önbizalommal is rendelkeznek, mint a magyar gyerekek, es ez aztan a felnöttkori sikerekre is kihat. Azert örömmel veszem eszre, hogy nehany hozzaszolo is ilyen szellemben neveli a gyereket. Ezek a gyerekek felnöttkent biztosan sikeresebbek es kiegyensulyozottabbak lesznek

18. anna_gzs írta ezt:

    2009-01-21 22:20:17

    Ugyan szó szerint nem értek mindennel egyet amit össze írtál,de nagy öröm hogy valaki nem a végletekig giccses a gyerek témában.

19. anna_gzs írta ezt:

    2009-01-21 22:30:58

    Ez az önálló játék nagyon jó elmélet,csak nem működik. Több verziót olvastam már rá. A gyerek játszik egyedül,de általában igényli,hogy ott üljek a szobába. Nagy ritkán nem,olyankor csinálhatom a dolgom,de ez ritkán van rövid időre.

20. T. írta ezt:

    2009-08-17 12:29:53

    Haha!! Leelees-nek teljesen igaza van És szerintem nem kanyarodtunk el a témától sem kedves Annamari!
    Jó néha az elméleti rész mellett a hétköznapi gyakorlatról is olvasni, hogy nem vagy egyedül aki immár nehezen viseli a szirupmázas szuperanyuka-sztereotípiát és a mindennapok bizony ritkán zajlanak így...Szerencsére
    Az én kisfiam 2, 5 éves-és nem mindig próbálom meg bevonni mindenbe amit csinálok-nem is mindig alkalmas rá. Szóval ezt is gyereke válogatja és legjobb gyanítom ebben is az arany középút. Szívesen rajzolunk grízbe olykor-olykor, de ha sütök ő bizony elunja és hiába állítom magam mellé beszalad autót tologatni 10ből 10szer A söprést, felmosást ő igényli én engedem. Természetesen nem napi 2x és nem minden esetben, de ha 2x 50cm-t végighúz a konyhapadlón és ettől fülig ér a szája az nekem is jó.

21. T. írta ezt:

    2009-08-17 12:30:27

    Abban értek egyet, hogy a gyereknek a szülő minta és bizony sokszor követi a látottakat. De szerintem nem biztos hogy a sikerélmény abban mérhető: haha kétszer felmostam a konyhát, sokkal inkább: haha én is tudok úgy mint anya. Ezért ezekkel a "munkavégzésekkel" feladatokkal is úgy vagyok: csak amit ő igényel mert mindenkinek más a jó

22. T. írta ezt:

    2009-08-17 12:35:05

    Quote:

    Meg kell tanítani Mazsolának, hogy elfoglalja magát, játszon egyedül. És mármily" hihetetlen, Mazsola játszani fog egyedül is, miközben ti nyugodtan takarítotok.

    
    Kedves Emese! Ha gyerekekkel foglalkozol, bizonyára tudod, ahány gyerek annyiféle személyiség, nevelhetőség....Nálunk Első Mazsolát gond nélkül rá lehetett szoktatni az önálló játékra, egy idő után hosszú-hosszú percekig elvolt egy db hajszállal, elmélyülten
    Mazsola 2nél is ugyanaz a nevelés, stb. eredmény: folytonosan igényli a társaságot, közelséget viszont rettentő a szeretetigénye Mindenért puszilgat, ölelget és nem azért mert mondjuk Szóval ahány szem Mazsola annyiféle

23. Annamari írta ezt:

    2009-08-17 12:53:33

    Kedves T. (miért nem vállalod a neved? ), sajnálom, ha ez jön le, hogy csak az a szuper-anyuka, aki így csinálja, illetve csak akkor, ha mindent, így, ahogy írva vagyon... Ezek ötletek, amit mindenki olvasson el, aztán gondolkodjon el rajta, hogy a saját gyerekével tudja-e, akarja-e, kell-e alkalmaznia. Szóval nem mondtam, hogy mindet kell, és pontosan így, ezek ötletek, amelyekből én is alkalmazok valamennyit, valamikor - van, hogy többet, van, hogy kevesebbet. Nagy baj lenne, ha nem venné a szülő figyelembe, milyen a saját gyermeke, és nem ezt szem előtt tartva nevelné. Figyelem! Aki erre az oldalra látogat, ezt többszörösen tartsa szem előtt! Lehet, hogy ki kellene írnom valahová?

24. T. vagy Tímea írta ezt:

    2009-08-17 13:23:34

    Kedves Annamari!
    A nevemet nem nem akarom vállalni, hanem egyszerűen ez maradt rajtam (T) amíg kint éltem és a Tímeát senki sem tudta kimondani
    Sajnálom, ha félreértettük egymást, én is épp azt próbáltam elkrákogni, hogy pl.ezen az oldalon (is) remek ötletek, tippek vannak a gyermeknevelésre amit mindenki saját gyerkőce vérmérsékletét ismerve alkalmazzon. De bizony tényleg sokszor az jön le a földi halandó édesanya számára, hogy ha te nem fejleszted, neveled így-úgy amúgy a gyereked nemhogy szuper-anyuka nem vagy, de...Ne értsd félre ezt nem az oldalra és személy szerint rád értem. Inkább a hétköznapi tapasztalatokra, amit most itt sírtam el

25. Annamari írta ezt:

    2009-08-17 13:53:23

    Tímea örülök, fránya írásbeli kommunikáció... Akkor most már leírom azt is, hogy távol álljon tőlem bárkit elítélni amiatt, mert nem fejleszti a gyerekét vagy másképp neveli. Szuper-anyukák márpedig nincsenek, hiszem, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, és ezt érje el úgy, ahogy neki jól esik. Vagyunk, akiknek így esik jól, másoknak másképp. (Lehet, azért értettelek félre, mert ők nem így gondolják?)