OkosBaba

13 hozzászólás

1. Szecsődi Marianna írta ezt:

   2009-04-17 08:34:24

   Nekünk "Malackánk" van. Régebben "vitte" mindenhová a kezében, úgy "bánt" vele, mintha igazi lenne. Az oviban is "jelen volt", vigyázott Alexára az ablakból, amíg "értük" nem mentem. Az utóbbi időben csak akkor "jön" elő, amikor Alexa rossz fát tett a tűzre. Ha rákérdezek, hogy mit csinált, rögtön rávágja, hogy nem ő volt, hanem a Malacka és el is meséli, hogyan történt a rosszaság. Néha nagyon muris sztorikat szokott kitalálni.

2. Süle Márti írta ezt:

   2009-04-20 00:40:01

   Nekem még nincs gyerkőcöm, de volt egy nagyon kedves kis tanítványom, aki mindig mesélt nekem "Budáékról". Hetekig, sőt hónapokig hittem, hogy Budáék rokonok vagy a család jóbarátai, olyan sztorik voltak ugyanis, amikről még csak nem is feltételeztem, hogy nem valósak. Buda a kisfiú macija volt, aki köré egy egész világ épült fel képzeletben. Azóta is óriási szeretettel gondolok erre a kisfiúra és családjára.

3. Vvv írta ezt:

   2009-04-20 08:42:05

   Kisebb lányomnak 2,5 éves korától 3 éves koráig voltak képzeletbeli barátai: Kala és Didodadi - amíg bölcsibe járt. Véletlen lehet ez az egybeesés?
   Főként kétféle kapcsolata volt velük: veszekedett velük, vagy rájuk fogta a csibészségeit (pl. Kala meglökött, ezért borult ki a tea)
   Nővére -aki akkor 5 éves volt- "irigyelte" tőle, ő is szeretett volna képzeletbeli barátokat, néha ki is talált magának - mindig mást -, de soha nem volt 1-2 napnál tovább a barátja. Pedig vágyott rá! Ebből gondolom, hogy nem a gyerek nem maga dönti el, hogy lesz-e képzeletbeli barátja, hanem belülről jön.

4. Csomóné Lindmayer Katalin írta ezt:

   2009-04-20 08:55:33

   Nálunk több képzeletbeli barát is van, már 2 éves kor óta. A főbarát Kari, és még van 4 állandó. Most kezdett a régiektől a "mellékbarátoktól" megválni, és helyükbe újak léptek. Kari egy kicsit olyan, mintha az ő tükörképe lenne, és ha valamit nem akar megcsinálni, akkor kicsit legondolkodik, és elmondja, hogy Kari sem akarja, de aztán Kari mégis, aztán ő is

5. Era írta ezt:

   2009-04-20 10:15:35

   Nálunk elég furán jelenik meg ez a motívum, sajna, vonatkozó irodalmat még nem találtam. Ugyanis a 3 éves lányom képzeletbeli barátai : cicus és kutyus az én hangomon szólalnak meg.. Véletlenül alakultak ki, játékból nyávogósan kezdtem beszélni hozzá, ő válaszolt, mintha egy cicával beszélgetne.. Aztán ő hívta többször is a cicát, de egymagában csak ritkán folytat vele párbeszédeket, azt várja, h. én válaszoljak. Ilyenkor Anya e/3-ban jelenik meg, ill. ha "normális hangon" szólalok meg játék közben, gond nélkül vált, és kezd beszélni hozzám. Időnként vannak más állatka pajtásai is, víziló, zebra bármi, de azok nem beszélnek.

6. Era írta ezt:

   2009-04-20 10:15:54

   A másik ilyen érdekes jelenség; ha valami miatt beindul a hiszti és sírni kezd, hamar lecsillapítható azzal, hogy összebújás, mély légvételek, levegő lassú kifújása után megbeszéljük a problémát. Ilyenkor azonban sohasem a valós okot mondja (pl. Anya nem adta oda a csokit, v. megszidott, mert nem fogadtam szót), hanem pl. azt, h. az a baj, hogy a zebrámat elkapták a farkasok, beleesett a tóba, megette a békakirály, nagyon beteg lett, azaz valami rossz történt az egyik kedves barátjával.
   
   Erre tud valaki pszichológiai megfejtést?

7. Timi írta ezt:

   2009-04-20 11:01:04

   Az én kisfiam még pici, róla egyelőre nincs ilyesmi tapasztalat. Viszont nekem bölcsis koromban volt két férjem. A nevükre sajnos nem emlékszem. Nem csináltak semmit, csak álltak egymás mellett. Ugyanúgy voltak fölöltözve, de az egyikük magasabb volt a másiknál. Tudtam, hogy igazából nem léteznek, de amikor a legnagyobb bátyám megkérdőjelezte a létezésüket, akkor összevesztem vele, hogy de igenis léteznek.
   Most felnőtt fejjel csak egy férjem van. De az tényleg...

8. Eszter írta ezt:

   2009-04-20 13:28:12

   Engem az érdekelne, hogy aki most felnőtt fejjel emlékszik egy ilyen képzeletbeli barátra, az látta is maga előtt vagy hallotta a hangját, vagy csak elképzelte? Azért érdekel, mert jó volna tudni, hogy ezek "csak" elképzelt személyek, vagy esetleg a kicsik nyitott harmadik szeme esetleg még lát más dimenziókat, aztán ez a képesség eltűnik, szóval hogy ez a jelenség mi lehet? Köszi, ha valaki megírja a saját élményét!

9. pinki írta ezt:

   2009-04-20 14:45:02

   Az én kisifiam 3 éves és pár hete vannak képzeletbeli barátai: a két bohóc lány. Imádom a történeteket amiket a fiam így mesél. Benne van a múlt, a jelen és a vágyai. A képzeletbeli barátok az ovibajárás megkezdésével együtt jelentek meg.

10. Lívia írta ezt:

    2009-04-21 09:14:51

    Kisfiam 21 hónapos kora óta ellepték lakásunkat, kertünket az állatok. Vannak állandó és "jövő-menő" egyedek. Trombitáló elefánt, sárga nyuszi, tarka kecske és üvöltő oroszlán. Miközben idebent játszik is kiszól játék közben, hogy hallgasd csak, Anya! Trombitál az elefánt! Néha az ablakból figyeljük őket, mit csinálnak. Máskor a kanapéra ugrálunk fel az óriáskígyók elől. Édesanyám, anyósom,és férjem aggódnak, hogy ez normális-e,de még nem látták ilyen szituációban. Élvezi, különösen ha én is beszállok a játékba, utána minden gond nélkül játszik tovább a valós játékaival. Nem fél, nem szorong, és nemcsak félelmetes állatok jelennek meg nálunk.
    Óvónőként érintőlegesen tanultam, olvastam erről,de így testközelből teljesen más megtapasztalni. Én csodálom hogy ennyire aktívan képes ezt megélni és így szárnyal a fantáziája.
    Ugye nincs ebben semmi kóros?

11. Timi írta ezt:

    2009-04-21 10:01:32

    Eszter! Szerintem én szimplán elképzeltem a férjeimet. Konkrét emlékeim nincsenek róluk, de a benyomás, ahogy ott állnak egymás mellett némán, még most is megvan. Biztos nem x-edik dimenziósak voltak Nekem egész életemben szinte állandóan volt valami történet a fejemben, tőlem független szereplőkkel, néha egész regényeket elképzeltem (ma már ritkább, de előfordul), így felnőtt fejjel tudatosan is kijelenthetem, hogy az egész csak a "lelki szemeim" előtt játszódik.

12. Eva írta ezt:

    2009-04-21 14:16:12

    Kedves Eszter, nekem van 1 történetem amin hetek óta gondolkodok. Testvéremnek 3 éves kisfia van, és apukámék lakásában laknak akik már meghaltak, anyu 7 éve apu 2, 5 éve. A kicsi fiú amióta ott laknak kb 2 éve egyfolytában játszott vkivel, és láthatóan imádta a Bidiladibát. Nagyon sokáig nem tudták ki az. Amióta viszont beszél a kicsi egyre többször kommunikált a Bidiladibával. " gyere játszál velem Bidiladibá, csücs ide, puszi szeretlek " stb. Testvérem megkérdezte a kicsit ki az a Bidiladibá, mire a kicsi azt válaszolta hogy nem 1 hanem ketten vannak. És az anyukám és apukám nevét mondta a gyerek. Egyikőjüket sem ismerte, apukámat pár hónaposan látta, de a nevüket soha nem tudta, és mi sem használtuk a keresztnevüket a gyerek előtt soha. A mai napig játszik velük és szereti őket láthatóan. Mi meg gondolkodunk erősen hogy mi is van????

13. samanta írta ezt:

    2009-04-26 08:33:07

    az én gyerekemnek lilla a képzeletbelije.