|
 A babaváró családok egyik legfontosabb problémája, hogy milyen legyen a gyerekszoba, milyen bútorokat válasszanak, milyen tapétát, függönyt vagy kiságyat vásároljanak. Emlékszem én is az izgatott készülődésre, amely a babakelengye beszerzését övezte. Aztán mikor a lányom megszületett, hónapokig üresen állt éjszaka a kiságy, s nem volt ez másképp a fiammal sem (nappal azért aludtak benne). Most pedig mindannyian együtt alszunk, a gyerekszoba átvette a játszószoba szerepét egy időre.
Gulyás Gáborné Kiss Betti, a Kölyökvár háziasszonya, aki maga is kétgyerekes édesanya, a gyerekszobáról és az együtt vagy külön alvás kérdéséről beszélgetett Sződy Judit pszichológussal.
- Honnan ered tulajdonképp a gyerekszoba?
- A gyerekszoba az arisztokrácia találmánya. Az arisztokrata édesanyák már újszülött koruktól külön szobába tették a gyermekeiket. Ők alig vettek részt a nevelésükben, ez a feladat inkább a dajkákra hárult. Nekik volt külön szobájuk, ahol a gondjaikra bízott gyerekekkel együtt aludtak, így nagyon különleges kapcsolat alakult ki kettejük között. A szülők a gyerekekkel szinte csak az utánpótlást biztosították. A lényeg az volt, hogy a gyerek észrevétlen legyen, és ne zavarja a felnőtteket.
- Ennek az elvnek a megszilárdulásához aztán különböző irányzatok is hozzájárultak.
- Igen. Ezt nálunk a 40-es évek óta az is erősítette, hogy az anyuka nagyon hamar, általában 6 hét után visszament dolgozni. Az volt a cél, hogy minél hamarabb önállóságra szoktassák a gyerekeket, és ezt ráadásul különböző tudományos irányzatok is támogatták. Nálunk a legerősebb a Pikler Emmi-féle vonulat volt, amikor az anyáknak azt tanították, hogy a „jól tartott csecsemő” mindig időre eszik és alszik, aki nem így csinálta, annak hamar a fejére olvasták, hogy nem jól neveli a gyerekét. Még a mostani anyák is így nevelkedtek, például nem szoptatták őket éjszaka, és általában hamar bölcsibe kerültek.
- Ma már azért másképp gondolkodunk.
- Ma már sokan meg akarják és meg is tudják tenni, hogy otthon maradjanak a gyerekkel egy-két, akár három évig is. Egyre erősödik az az irányzat, akik az ősi, ösztönös dolgokat tartják fontosnak, és akik úgy gondolják, fontos, hogy a gyermekeket minél közelebb engedjük magunkhoz. Ez még kb. 20 éve is nagyon újszerű volt, akkor még csak olvasni lehetett néha ilyen szemléletű írásokat, de nem nagyon alkalmazták ezt az anyukák. Ma már sokkal gyorsabb az információáramlás: felmegy az anyuka a netre, és bármiről pár perc alatt elolvashatja azt, ami érdekli.
- Tényleg szüksége van a gyerekeknek külön szobára?
- Az, hogy szükség van-e külön szobára, először is a gyerek személyiségétől is függ. Van, aki kicsi korától szeret elvonulni, és sokszor elfoglalja magát, szeret egyedül játszani. Nincs akkora szüksége, hogy állandó kontaktusba legyen a szüleivel. De van olyan is, aki mindig körülöttük szeret lenni, ott van a nyomukban, szeret velük aludni. Egy idő után úgyis látszik rajtuk, ha szeretnének többet magukban lenni, elvonulni. Viszont egy gyerek ilyenkor is csak fokozatosan távolodik el a szüleitől. Hat éves kor előtt igazából a szülőnek van csak igénye arra, hogy a gyereknek külön szobája legyen. Utána már mind a két fél szeretne kicsit függetlenedni a másiktól.
- Amikor még egészen pici a babánk, melyek azok a szempontok, amiket érdemes fontolóra vennünk?
- Az biztos, hogy a kisbabának nagyon nagy szüksége van testkontaktusra, olyannyira, mint a táplálékra. Semmilyen remekbe szabott babakocsi, kiságy, zenélő szerkezet, szobahinta nem tudja pótolni apa vagy anya ölelését és ringatását. Csak az a gyermek tud megfelelően fejlődni, akinek a testkontaktusra, a biztonságra való igényét kielégítették. A legtöbb kisgyerek éjszaka is az édesanyja, a szülei közelében érzi jól és biztonságban magát. Az egész pici baba még úgy szeret aludni – ezt kutatók is vizsgálták – hogy a mama felé fordulva összegömbölyödik, odabújik, a mama pedig szintén, és így kiegészítik egymást. A mama így egy kis kuckót képez a combja és a hasa között a babának, és ez szinte minden kultúrában így van. Aztán amikor elkezd forogni meg mozogni a gyerek, át lehet úgy alakítani az alvási szokásainkat, hogy mindenkinek jó legyen.
- Van az együtt alvásnak valamiféle alternatívája?
- Az ún. "oldalkocsis" megoldás is nagyon hasznos, amikor a felnőtt ágy mellé állítjuk a babaágyat, és egy szintbe tesszük a két matracot. Tehát egy térben vannak, de mégis külön. És ha a baba szopizni akar, akkor a mama csak átnyúl vagy közelebb fekszik és megszoptatja. Vagy egy olyan variáció is, amikor a baba egy matracon alszik a nagyágy mellett, ez is nagyon praktikus. Ez azért is nagyon kényelmes, mert a babák nagy része még egyéves korában is szopik éjszaka, és elég fárasztó egy évet úgy eltölteni, hogy mindig át kell menni a másik szobába.
- És ha mondjuk az apuka nem együtt alvás-párti?
- Ha bármelyik szülő nagyon nem akarja, a szakemberek nem szokták javasolni az együtt alvást. Mert mind a hárman egyenrangúak, a mama, a papa és a gyerek, a család összes tagjának jól kell éreznie magát, és olyan megoldást kell találni, ami mindenkinek jó. Van olyan baba-mama páros, akik külön érzik jól magukat, és nem árt a tejmennyiségnek, ha külön alszik a baba, de olyan is létezik, mikor csak úgy van elegendő tej, ha éjszaka is gyakran szoptat a mama. Nincs általános recept, amely mindenkinél beválik.
- Az együtt alvással kapcsolatban gyakran hallhatjuk idősebbektől, hogy be fog szokni a kicsi az ágyunkba.
- Igen, gyakran ijesztgetnek ezzel a szülők vagy a rokonok. És ha már eleve vannak párkapcsolati zavarok, akkor erre a szülők akár öntudatlanul is úgy reagálnak, hogy a gyereket használják arra, hogy a köztük levő távolság megmaradjon. De ez nem azt jelenti, hogy az együtt alvás okozza a párkapcsolati zavart!
- És ha szeretnénk külön szobába tenni egy idő után a kicsit?
- Azt sem elvágólag érdemes csinálni, hogy "eddig érezted a közelségemet, most meg külön szobában fogsz aludni", hanem kell valamiféle átmeneti állapotot létrehozni. Először kicsit messzebb tenni az ágyát, vagy az éjszaka első felében ott aludni a szobájában egy matracon, hogy ne kelljen a teljes összenövésből a teljes kitaszítottságba kerülnie. Ha sírni hagyjuk altatás helyett, lehet, hogy egy idő múlva abbahagyja. De ez nem azt jelenti, hogy megtanult elaludni és jó gyerek lett, hanem azt, hogy megtört, és megtanulta: hiába szól, nem számíthat a szüleire.
- Mi a helyzet a testvérekkel? Nem zavarják egymást egy szobában?
- Az első pár hónapban a gyereknek az anyja mellett a helye. A későbbiekben pedig csak jó hatással van a testvérekre, ha együtt alszanak: megnyugtatja őket, hogy hallják egymás szuszogását vagy fogják egymás kezét. Sokan attól félnek, hogy a kisebb majd felébreszti a nagyot, de a tapasztalatok szerint a nagyobb testvér nem kel fel a kicsi nyűglődésére vagy felsírására. Az anya azért ébred fel rögtön a legkisebb mocorgásra is, mert hogy anya, és ő arra van kitalálva, hogy felébredjen a babasírásra. Amikor nagyobbak lesznek, már kiskamasz korban igényelhetik a külön szobát, kuckót. Főleg, ha már néha eljönnek hozzájuk a barátnők, barátok is. Tehát ha megvan erre a lehetőségünk, hagyjuk kamasz gyerekeinket néha egy kicsit félrevonulni.
|
2009-02-06 01:34:17
2009-02-06 07:21:40
2009-02-06 09:52:22
2009-02-06 10:24:39
2009-02-06 14:38:14
2009-02-06 15:24:51
2009-02-06 23:37:40
2009-02-06 23:43:59
2009-02-19 14:41:20
2010-02-10 10:57:26