OkosBaba

 
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Együtt vagy külön?
Érzelmek, biztonság, lelki fejlődés
Írta: Bán Annamari   
2009. február 02. hétfő, 02:00

Együtt vagy külön aludjunk gyermekünkkel?A babaváró családok egyik legfontosabb problémája, hogy milyen legyen a gyerekszoba, milyen bútorokat válasszanak, milyen tapétát, függönyt vagy kiságyat vásároljanak. Emlékszem én is az izgatott készülődésre, amely a babakelengye beszerzését övezte. Aztán mikor a lányom megszületett, hónapokig üresen állt éjszaka a kiságy, s nem volt ez másképp a fiammal sem (nappal azért aludtak benne). Most pedig mindannyian együtt alszunk, a gyerekszoba átvette a játszószoba szerepét egy időre.

Gulyás Gáborné Kiss Betti, a Kölyökvár háziasszonya, aki maga is kétgyerekes édesanya, a gyerekszobáról és az együtt vagy külön alvás kérdéséről beszélgetett Sződy Judit pszichológussal.

- Honnan ered tulajdonképp a gyerekszoba?
- A gyerekszoba az arisztokrácia találmánya. Az arisztokrata édesanyák már újszülött koruktól külön szobába tették a gyermekeiket. Ők alig vettek részt a nevelésükben, ez a feladat inkább a dajkákra hárult. Nekik volt külön szobájuk, ahol a gondjaikra bízott gyerekekkel együtt aludtak, így nagyon különleges kapcsolat alakult ki kettejük között. A szülők a gyerekekkel szinte csak az utánpótlást biztosították. A lényeg az volt, hogy a gyerek észrevétlen legyen, és ne zavarja a felnőtteket.

- Ennek az elvnek a megszilárdulásához aztán különböző irányzatok is hozzájárultak.
- Igen. Ezt nálunk a 40-es évek óta az is erősítette, hogy az anyuka nagyon hamar, általában 6 hét után visszament dolgozni. Az volt a cél, hogy minél hamarabb önállóságra szoktassák a gyerekeket, és ezt ráadásul különböző tudományos irányzatok is támogatták. Nálunk a legerősebb a Pikler Emmi-féle vonulat volt, amikor az anyáknak azt tanították, hogy a „jól tartott csecsemő” mindig időre eszik és alszik, aki nem így csinálta, annak hamar a fejére olvasták, hogy nem jól neveli a gyerekét. Még a mostani anyák is így nevelkedtek, például nem szoptatták őket éjszaka, és általában hamar bölcsibe kerültek.

- Ma már azért másképp gondolkodunk.
- Ma már sokan meg akarják és meg is tudják tenni, hogy otthon maradjanak a gyerekkel egy-két, akár három évig is. Egyre erősödik az az irányzat, akik az ősi, ösztönös dolgokat tartják fontosnak, és akik úgy gondolják, fontos, hogy a gyermekeket minél közelebb engedjük magunkhoz. Ez még kb. 20 éve is nagyon újszerű volt, akkor még csak olvasni lehetett néha ilyen szemléletű írásokat, de nem nagyon alkalmazták ezt az anyukák. Ma már sokkal gyorsabb az információáramlás: felmegy az anyuka a netre, és bármiről pár perc alatt elolvashatja azt, ami érdekli.

- Tényleg szüksége van a gyerekeknek külön szobára?
- Az, hogy szükség van-e külön szobára, először is a gyerek személyiségétől is függ. Van, aki kicsi korától szeret elvonulni, és sokszor elfoglalja magát, szeret egyedül játszani. Nincs akkora szüksége, hogy állandó kontaktusba legyen a szüleivel. De van olyan is, aki mindig körülöttük szeret lenni, ott van a nyomukban, szeret velük aludni. Egy idő után úgyis látszik rajtuk, ha szeretnének többet magukban lenni, elvonulni. Viszont egy gyerek ilyenkor is csak fokozatosan távolodik el a szüleitől. Hat éves kor előtt igazából a szülőnek van csak igénye arra, hogy a gyereknek külön szobája legyen. Utána már mind a két fél szeretne kicsit függetlenedni a másiktól.

- Amikor még egészen pici a babánk, melyek azok a szempontok, amiket érdemes fontolóra vennünk?
- Az biztos, hogy a kisbabának nagyon nagy szüksége van testkontaktusra, olyannyira, mint a táplálékra. Semmilyen remekbe szabott babakocsi, kiságy, zenélő szerkezet, szobahinta nem tudja pótolni apa vagy anya ölelését és ringatását. Csak az a gyermek tud megfelelően fejlődni, akinek a testkontaktusra, a biztonságra való igényét kielégítették. A legtöbb kisgyerek éjszaka is az édesanyja, a szülei közelében érzi jól és biztonságban magát. Az egész pici baba még úgy szeret aludni – ezt kutatók is vizsgálták – hogy a mama felé fordulva összegömbölyödik, odabújik, a mama pedig szintén, és így kiegészítik egymást. A mama így egy kis kuckót képez a combja és a hasa között a babának, és ez szinte minden kultúrában így van. Aztán amikor elkezd forogni meg mozogni a gyerek, át lehet úgy alakítani az alvási szokásainkat, hogy mindenkinek jó legyen.

- Van az együtt alvásnak valamiféle alternatívája?
- Az ún. "oldalkocsis" megoldás is nagyon hasznos, amikor a felnőtt ágy mellé állítjuk a babaágyat, és egy szintbe tesszük a két matracot. Tehát egy térben vannak, de mégis külön. És ha a baba szopizni akar, akkor a mama csak átnyúl vagy közelebb fekszik és megszoptatja. Vagy egy olyan variáció is, amikor a baba egy matracon alszik a nagyágy mellett, ez is nagyon praktikus. Ez azért is nagyon kényelmes, mert a babák nagy része még egyéves korában is szopik éjszaka, és elég fárasztó egy évet úgy eltölteni, hogy mindig át kell menni a másik szobába.

- És ha mondjuk az apuka nem együtt alvás-párti?
- Ha bármelyik szülő nagyon nem akarja, a szakemberek nem szokták javasolni az együtt alvást. Mert mind a hárman egyenrangúak, a mama, a papa és a gyerek, a család összes tagjának jól kell éreznie magát, és olyan megoldást kell találni, ami mindenkinek jó. Van olyan baba-mama páros, akik külön érzik jól magukat, és nem árt a tejmennyiségnek, ha külön alszik a baba, de olyan is létezik, mikor csak úgy van elegendő tej, ha éjszaka is gyakran szoptat a mama. Nincs általános recept, amely mindenkinél beválik.

- Az együtt alvással kapcsolatban gyakran hallhatjuk idősebbektől, hogy be fog szokni a kicsi az ágyunkba.
- Igen, gyakran ijesztgetnek ezzel a szülők vagy a rokonok. És ha már eleve vannak párkapcsolati zavarok, akkor erre a szülők akár öntudatlanul is úgy reagálnak, hogy a gyereket használják arra, hogy a köztük levő távolság megmaradjon. De ez nem azt jelenti, hogy az együtt alvás okozza a párkapcsolati zavart!

- És ha szeretnénk külön szobába tenni egy idő után a kicsit?
- Azt sem elvágólag érdemes csinálni, hogy "eddig érezted a közelségemet, most meg külön szobában fogsz aludni", hanem kell valamiféle átmeneti állapotot létrehozni. Először kicsit messzebb tenni az ágyát, vagy az éjszaka első felében ott aludni a szobájában egy matracon, hogy ne kelljen a teljes összenövésből a teljes kitaszítottságba kerülnie. Ha sírni hagyjuk altatás helyett, lehet, hogy egy idő múlva abbahagyja. De ez nem azt jelenti, hogy megtanult elaludni és jó gyerek lett, hanem azt, hogy megtört, és megtanulta: hiába szól, nem számíthat a szüleire.

- Mi a helyzet a testvérekkel? Nem zavarják egymást egy szobában?
- Az első pár hónapban a gyereknek az anyja mellett a helye. A későbbiekben pedig csak jó hatással van a testvérekre, ha együtt alszanak: megnyugtatja őket, hogy hallják egymás szuszogását vagy fogják egymás kezét. Sokan attól félnek, hogy a kisebb majd felébreszti a nagyot, de a tapasztalatok szerint a nagyobb testvér nem kel fel a kicsi nyűglődésére vagy felsírására. Az anya azért ébred fel rögtön a legkisebb mocorgásra is, mert hogy anya, és ő arra van kitalálva, hogy felébredjen a babasírásra. Amikor nagyobbak lesznek, már kiskamasz korban igényelhetik a külön szobát, kuckót. Főleg, ha már néha eljönnek hozzájuk a barátnők, barátok is. Tehát ha megvan erre a lehetőségünk, hagyjuk kamasz gyerekeinket néha egy kicsit félrevonulni.



Oszd meg másokkal!
Digg! Reddit! Del.icio.us! Mixx! Google! Live! Facebook! Technorati! StumbleUpon! MySpace! Newsvine! Furl! Yahoo! Twitter! LinkedIn! Linkter.hu Blogter.hu Propeller.hu UrlGuru.hu Startlap.hu FullStart.hu VipStart.hu InterNetMedia.hu Linkmegosztó.com Linkek.in mylink.hu Joomla Free PHP
 

11 hozzászólás

  1. Végre egy elfogulatlan cikk az együttalvásról, gratulálok! 9 hónapos a kisfiam, kezdettől fogva velünk alszik a nagy ágyban, mindkettőnk örömére. Kiegyensúlyozott, boldog, vidáman ébredő baba. És tényleg úgy bújik hozzám, ahogy a cikk említi:-) A szoptatás is könnyebb így, valóban. Jó így mindannyiunknak. Kérdés, hogy mi lesz, ha kistestvére lesz. Ki hol alszik? Mikor érik meg egy gyerek a különalvásra?
  2. Nálunk a gyerekek bizony külön aludtak, de mindketten kiegyensúlyozottak és mosolygósak. De egy nagyon fontos dolog volt: amikor "szóltak" mi azonnal reagáltunk. Ez szerintem elengedhetetlen. Ez alakította ki bennük a bizalmat ami miatt ilyen vidám, magabiztos, szociális gyerekek. A lányom például 3 nap alatt szokott be - egy könnycsepp nélkül a bölcsődébe. Én azért döntöttem anno így, mert vallom az "úgy kezd ahogy mindig is szeretnéd, hogy legyen" elvet. Nem akartam, hogy csalódásnak éljék meg később az elválást... Szerintem a lényeg tehát, hogy mindenki úgy csinálja ahogy a babának, az ő kis közösségüknek, a kis családnak a legmegfelelőbb - mert mindannyian mások vagyunk...
  3. Ez a cikk azon gondolataimat igazolta, ami 25 hónapos kisfiam nevelése során kialakult bennem. Rengeteg szakkönyvet olvastam, nagyon tudományos akartam lenni mindenben, de hamar rájöttem, hogy nem mi, és nem is a gyerek választ, hanem ha figyelünk, akkor megtaláljuk azt, ami jó az egész családnak, és akkor semmit nem kell erőltetni. A fiam 20 hónapos koráig szopizott. 8 hónapig külön szobában aludt. Az éjjeli szopik után visszatettem a kiságyába és visszamentem a párom mellé. A baba jól aludt, én viszont csak akkor, ha elaludtam mellette az éjszakai szopi alatt. 8 hónapos korában elköltöztünk, ettől kezdve a mi szobánkban elhelyezett kiságyban sem volt hajlandó aludni, viszont átaludta az éjszakát mellettünk. Mi is. 20 hónapos korában kapott egy ágyat, amit közösen raktunk össze. Hatalmas élmény volt, aznap már abban aludt a szobájában. Most, hogy bölcsis lett, átjön éjszaka, de délutánonként csak a saját ágyában alszik. Nem az együtt alvás mellett szónoklok. Figyeljük meg, a baba mit szeretne, és ezt alakítsuk az életünkhöz. Akkor mindenki nyugodt és kiegyensúlyozott lesz.
  4. Ezt nézzétek meg, itt szó van a különalvásról: http://www.rtlhirek.hu/video/34022
  5. Nagyon jó a cikk és én is egyetértek,minden baba más és úgy érdemes kialakítani az alvási szokásokat ,hogy az egész családnak jó legyen. 25 hónapos Kisfiam 9 hónapos koráig a kiságyban aludt. Aztán a fogzás miatt az éjszakai 6-8 felkelés után feladtam, főleg,hogy az éjjeli szopi után felébredt, mikor beraktam a kiságyba. 19 hónapos koráig szopizott éjjel, emiatt is jó volt,hogy együttaludtunk. Elalváskor mi is mindig összebújtunk,aztán mindketten hason aludtunk tovább. Karácsonyra heverővé alakítottuk a kiságyát és az első estétől szívesen aludt benne. Persze oda kell még bújni hozzá, míg elalszik,de nagy öröm volt nekünk, hogy tetszik neki, hogy a saját ágyában alhat. Így végre apa is visszaköltözött és mindannyian egy szobában, de külön ágyban alszunk. Az éjjeli alvásban sem okozott gondot, hogy új ágyba került. Továbbra is szépen átalussza az éjszakát és jókedvűen ébred:)
  6. Nekem kicsit furcsa, hogy így átbillent a mérleg az együttalvás oldalára. Hogy amíg csak lehet, aludjunk együtt a gyerekkel? Amíg szoptat a mama, valóban egyszerűbb az élet a folytonos felkelések nélkül, ez tény. Aztán vannak periódusok (pl. fogzás), amikor szintén nyugtalanabb a babóca és jó neki a közelség. De utána, azaz kb. 1 éves korától nem hiszem, hogy ez az egyetlen út a mély anya-gyermek kapcsolat létrehozására ill. fenntartására. Feltéve ha a nappalok megfelelően telnek... A mi 2 éves Jucink kb. 8 hónapos korától külön alszik, (előtte sem egy ágyban velünk, csak "kéznél") - mégpedig felettébb nyugodtan. Az altatás 2-3 dal elénekléséből áll és egy pusziból. Aztán alvás. Éjszaka pedig mindenki nyugodtan pihen. Nem hiszem, hogy ez csak a szerencsén múlik, hogyan alszik egy baba. Jucinak napközben nagy az igénye az együtt-játszásra, ölelgetésre, puszizkodásra, csiklandozásra, azaz a testi kontaktusra. Bevallom, nekem is, észre sem veszem, hogy már megint "gyömöszkölöm". Sokat nevetünk együtt, bújunk egymáshoz, így éjszaka mindenki inkább pihen. Én úgy érzem a párkapcsolatunk menne rá, ha Juci velünk aludna és éjszaka is az ő rezdüléseit kellene figyelnünk. Épp elég ez napközben :)... Persze más a helyzet ott, ahol tesó született, és a nagyobb azóta ébredezik. A nappali kontaktus-megvonás biztos érzékenyen érinti a gyerkőcöket.
  7. Mi 6 hónapig egy ágyban aludtunk nagyobbik lányommal, aztán amikor már nagyon forgolódott,meg föltérdelt álmában, az ágyunk mellé húzott kiságyában aludt. Napközbenről már ismerte, sokat játszott meg aludt is benne, úgyhogy nem jött be a sok ijesztegetés, egy mukk nélkül elfogadta, sőt talán még nyugodtabban is aludt benne. 11 hónapos volt, amikor elköltöztünk, és az új lakásban már volt gyerekszoba is. Első éjszaka tettünk egy próbát,betettük az ágyat, gondoltuk legföljebb kihozzuk éjjel, ha nem szereti. Végigaludta az éjszakát. Most megint együtt alszunk 3 hónapos kislányommal. Nagyobbik lányom azóta sem jött át egyszer sem hozzánk aludni, pedig szívesen fogadtuk volna. Kisebbik lányunk velünk-alvására sem féltékeny. A tapasztaltak megerősítettek benne, hogy csak a gyerek jelzéseire kell figyelni, és akkor minden rendben lesz. Betelt a közelségünkkel, megkapta az a biztonsági alapot,amire szüksége volt, és minden probléma nélkül elfogadta, sőt szeret a saját ágyat, saját szobát. Továbblépett. Szépen, fokozatosan...természetesen.
  8. Én azt mondom, hogy az állatvilágban sincsen másként, a saját igényeikhez igazítják a dolgot. Ha a gyerek úgy érzi, hogy már külön a jobb, akkor úgyis jelzi, leválik. Ha az anyának terhes, akkor meg ő jelzi. (Persze nem a születéstől fogva, ez kb. a hüllőkre jellemző...). Ez egy egészséges leválás, ahol néha kompromisszumot kell kötni, még a gyerekkel is. Persze, ha lelkileg nagyon visszaüt még, akkor nem szabad erőltetni. Mindig nagyon egyedi a dolog, és kétoldalú is. Természetesen ezt az állatvilágból vett példát nem teljesen lehet az emberre alkalmazni, mert az apuka is szerves része a családnak, de a lényeg akkor is ugyanaz. A kezdeti időszak mindenképpen az anyáról és a babáról szól. Egy láthatatlan kapocs, ami továbbtart a születés után is. Talán úgy is lehet értelmezni, hogy amíg megy a szoptatás (minimum az éjjeli), addig igenis kell az együttalvás. Szerintem.
  9. Az én fiam 3 és fél éves és kezdettől fogva együtt alszunk. Most, hogy már nagyobb, az ágyunk mellé került egy harmadik, hogy mindenki kényelmesen aludjon, és ez olyan ideális. Mindent úgy csináltunk, ahogy az a cikkben meg van írva, pedig ezt nem olvastam sehol, ösztönösen cselekedtem és nagyon elégedett vagyok, mert olyan mélységes kapcsolatom van a fiammal, amit egyik ismerősöm sem mondhat el magáról. Viszont ezt az alvási szokásunkat nem tudtam soha senkivel megbeszélni, mert mindig kinevettek érte. Olyan jó volt azt olvasni, hogy nem vagyok egyedül!!!!! Köszönöm!Ezt mindenkinek csak javasolni tudom!
  10. Hát, az én fiam 3 hónapos és kb az első héten volt, hogy utolsó szoptatásnál maradt mellettem az én kimerültségem miatt, azóta pedig külön alszik a saját ágyában, saját szobájában és minden rendben. Az egész szerintem szoktatás kérdése. Nem hiszem, hogy kevesebb bizalommal van felém, mintha mellettünk aludna. Napközben vele vagyunk, vagyok folyamatosan, akkor nem is szokott a kiságyban aludni, éjjel pedig amint megnyikkan, megyünk. Ez ugyan nekünk fárasztóbb, de férjem első gyerekének példájából okulva, aki közel 14 évesen sem tud egyedül aludni, sokkal előrelátóbb.
  11. Együtt. A fiam 10 éves, velem alszik és ragaszkodik hozzám. Alvásügyileg nincs semmi baj vele, bár állandóan rugdos egész éjszaka.:-(

Szólj hozzá!


    • :o
    • :-[
    • :'(
    • :-(
    • :-D
    • :-*
    • :-)
    • :P
    • :\
    • 8-)
    • ;-)

    Hirdetés