OkosBaba

Sokat hallhatunk, olvashatunk az olvasási érettségről, és tudjuk, hogy otthon a szülők sokat tehetnek azért, hogy gyermekük könnyen megtanuljon olvasni az iskolában (vagy akár előtte): már egészen pici korban megszerettethetjük gyermekünkkel a könyveket, az olvasást olyan egyszerű módszerekkel, mint például a mesekönyvek közös nézegetése.

De mi a helyzet a matekkal? Létezik-e hasonló érettség ezen a téren? Sharon Griffin szerint (aki a Clark Egyetem pedagógiát és pszichológiát végzett professzora) igen. Sharon egy torontói kollégájával 15 éve kutatja, mi a titka azoknak a gyerekeknek, akik sikeresek az iskolai matekórákon.

Ezek a gyerekek már az óvodai évek alatt (de mindenképpen az iskola megkezdése előtt) szert tesznek egy olyan "ösztönös", informális tudásra, amelyet később már az iskolában, a hivatalos tanórákon nem tudnak "felszedni".

Az emberek, az állatokhoz hasonlóan rendelkeznek egy ösztönös, szóban nem kifejezett érzékenységgel a mennyiségek iránt. Erre az érzékenységre építve a kicsik 2-3 éves korukra elkezdik tanulni a számokat és használni ezeket különböző számolós játékokban, mondókákban. 3-4 évesen a legtöbb gyerek képes arra, hogy kis mennyiségeket összehasonlítson és megszámoljon néhány elemből álló halmazokat.

Sharon és kutatópartnere "központi fogalmi számszerkezetnek" nevezte el ezt az érettséget, amely kötődik a számok relatív értékének megértésehez, és szükséges ahhoz, hogy az iskolában tanult műveleteket megértse a gyermek.

Azok a gyerekek, akik rendelkeznek ezzel a matematikai érettséggel, könnyedén elvégeznek egyszerű műveleteket már az iskola előtt, hisz értik, hogy a számok hogyan követik egymást, tudják, melyik értéke kisebb vagy nagyobb, és tisztában vannak a relatív értékükkel (azaz tudják, hogy az adott szám egy bizonyos mennyiségre utal).

Sharon kutatásai azt sugallják, hogy két tényező játszhat szerepet abban, hogy az általuk vizsgált gyerekek rendelkeznek-e ezzel az ismerettel: az első a társasjátékok használata, a második pedig az olyan mindennapos párbeszédek, melyekben számok szerepelnek.

A társasjátékok, melyekben dobókockával játszanak a résztvevők, fontos ismeretekhez juttatják a gyerekeket, ahogy összekapcsolják a kockán lévő pöttyök számát a táblán lévő mezőkkel. Olyan egyszerű, de fontos tapasztalatokat szereznek, mint például a nagyobb szám azt jelenti, hogy tovább lehet haladni a táblán, vagy hogy ha a négyes mezőn állunk, és kettőt dobunk, akkor a hatos mezőre kerülünk.

Az olyan párbeszédek, melyekben különféle helyzetekben számok szerepelnek, szintén fontosak ennek az érettségnek a kialakításában. Számoljátok meg, hány süti van a tálban, vagy hány fehér és hány színes zokni van a szennyesben, ahogy válogatjátok ezeket. Hány villára lesz szükség az asztalon, ha az egész család együtt ebédel?

Mutasd meg gyermekednek, hogy a számok sorozatot alkotnak, például úgy, hogy megszámoljátok a lépcsőfokokat, ahogy lépkedtek felfelé (vagy később visszaszámoltok, ha lefelé haladtok). Kössétek a számokat távolságokhoz (pl. ha busszal utaztok). Ezek a vizuális támpontok segítenek megérteni később az összeadás és kivonás működését.

Hasonlítsatok össze mennyiségeket a mindennapi életben. Beszéljetek arról, kinek van több borsó a tányérján, melyik labda gurult távolabbra, melyik épület a magasabb.

Sharon szerint a korai évek nagyon fontosak. Ha a gyerekek enélkül a matematikai érettség nélkül kezdik el az iskolát, jó esélyük van arra, hogy kezdettől fogva értelmetlen tevékenységnek fogják tartani. A családoknak, a szülőknek kiemelkedő szerepe van abban, hogy segítsék gyermekük ennek a tudásnak a megszerzésében.

---

Oszd meg másokkal!