OkosBaba

19 hozzászólás

1. Szlovák Ágnes írta ezt:

   2008-03-05 20:02:11

   Érdeklődéssel kezdtem neki a kreatív nevelés 10 alapszbályának (hiszen ki ne akarna gyermekéből kreatív felnőttet nevelni), és számos pontját valóban megszívlelendőnek találom, azonban bizonyos pontjaival - talán mert a mögöttes pszichológiai vonatkozásokat nem ismerem - nem feltétlen értek egyet; Az első pont máris gondolkodóba ejtett. Egyetértek vele, hogy \"javító, szépítő\" szándékkal, ne nyúljunk a gyermekünk rajzába. (Az én rajzaimat anno az általános iskolai rajztanárom előszeretettel javítgatta \"menet közben\", hogy utána hármas osztályzatot adjon rá- vajon a saját, vagy az én munkámmal volt elégedetlen a végén???) De mi van akkor, ha a gyermekünk igenis igényli az együtt rajzolást? Különösen amíg picik a babák, imádják rajzoltatni az anyukájukat. És eközben óhatatlanul egymás rajzaiba gabalyodnak. Nem hiszem, hogy ettől valóban meg kellene fosztanunk csemeténket. A \"soha\" szó használatát túlzónak találom, valóban soha a soha?. Bár azzal egyet értek, hogy ne akarjuk mindenáron megtanítani, hogyan kell rajzolni, de a kiragadott példával már nem értek egyet. A Pont, pont vesszőcske mondókát a gyerekek nagyon szeretik, célja nem a \"hogyan kell rajzolni\" megtanítása. A piciknek (2 éves lányomnak legalábbis) egyszerűen örömet okoz, hogy mondókával egybekötve rajzolhatnak. Büszkék, hogy egy újabb mondókát tanultak, és lám, milyen nagy köröket tudnak rajzolni. És egyszerűen sikerélményhez juttatja őket, hogy végigmondják, miközben oda helyezik el a pontot, az orrot, ahová ők szeretnék. Ugyan nem kreatív tevékenység, ez kétségtelen, de ezt az örömöt valóban fel kell áldozni a kreatív nevelés oltárán? A hatodik pont is érdekes számomra, különösen, hogy a\" soha\" szó hangsúlyos helyen szerepel. Tegyük a szívünkre a kezünket. Amikor kicsik voltunk, nem okozott nekünk is örömet egy egy \"egy szám, egy szín\" típusú kép kiszínezése, esetleg egy kép kifestése, vagy \"kösd össze a számokat\" feladat? Bevallom, én szerettem, különösen ez utóbbit. De emlékszem rá, mennyire tetszett az az elefánt, amit arany színnel festettem ki az újonnan kapott vízfestékemmel. Én is úgy gondolom, hogy az nem jó, ha csak, vagy zömmel ilyen típusú feladatokkal találkozik a gyermek. De néha, a móka kedvéért azért mégis érdemes \"bűnbe esnünk\", talán mégsem teljesen értéktelen a gyermek számára. A falra festést a magam részéről nem támogatom, még kreativitás fejlesztés szempontjából sem. Ez alapján a városok közterein lévő műemlékeken éktelenkedő graffiti is felfogható lenne kreativitás fejlesztésnek. Mint ahogy valóban meg kell mutatni a gyermeknek, hogy becsüljük a rajzait (a hűtőmágneses példa nagyon tetszett, és engem eltérített tőle, hogy valaha is ilyet tegyek), azt is meg kell tanítani, hogy a \"freskó készítés\" nem a drága pénzen, frissen mázolt otthonunk falain kezdődik.

2. Annamari írta ezt:

   2008-03-06 16:34:20

   Igen, itt épp arról van szó, hogy kreatív alkotásra neveljük-e a gyermeket, vagy sem. Lehet, hogy örömet okoz a pontok összekötése, de semmiképp nem a kreatív alkotás öröme ez. Nem az önálló alkotást tanulja (és annak örömét) a gyermek belőle. A Pont, pont, vesszőcske... mondóka is aranyos, csak épp siettet egy folyamatot. Sokkal hasznosabb, ha a gyermek a korának megfelelő tevékenységeket végzi - külső beavatkozás nélkül, amely önálló gondolkodásra, problémamegoldásra neveli. A falra festést nem kell támogatni (én sem teszem), de nem mindegy, hogyan reagáljuk le, amikor először vetemedik rá a kicsi - elvesszük esetleg egy életre a kedvét a rajzolástól, vagy csak megértetjük vele, hogy oda ne... Sok régi beidegződést kell(ene) levetkőznünk, jó példa erre a rajztanár esete (bár az iskolai oktatás már más kérdéseket vet fel).

3. Reményi Angéla írta ezt:

   2008-03-06 18:12:52

   Nagyon érdekesnek találtam ezt a cikket, sok pontja merőben ellentétes az én gyerekkoromban történt dolgokkal (ezzel kapcsolatosan), de megpróbálom alkalmazni a kisfiamnál. Az lenne a kérdésem, hogy a kisfiam eddig nem érdeklődött a rajzolás iránt, de most másfél évesen, ha lát egy ceruzát, már firkálgat. Mi a teendő, ha csak 1,5 évesen kezdi el a gyerkőc a kreatívkodást, kell-e esetleg valamit bepótolni?

4. Szlovák Ágnes írta ezt:

   2008-03-06 19:44:59

   Két éves lányom nagyon korán fogott ceruzát a kezébe, imádott, imád rajzolni. Zsírkrétával, filctollal, ceruzával, tollal, festékkel, krétával, bármivel. Az alkotásaihoz külön füzet áll rendelkezésére (a falra firkálni tilalma nálunk sem kézráveréssel rögzült), amelyben a remekbe szabott színes vonalakkal pompásan megférnek a \"törökbasák\" is. De ez azt gondolom, hogy egyéni ízlés dolga. A cikkben szereplő pozitív megfogalmazások hasznosak, jók. A \"soha\" típusú feladatok teljes tiltásával az a baj, hogy bár a kreativitást valóban nem mozdítják elő, de más örömöktől fosztják meg a gyermeket. Ezeket a játékokat senki sem használná kreativitás fejlesztésre, arra vannak az általad is javasolt módszerek. Kell lennie egy egészséges egyensúlynak, amiben ritkán, de bele kell hogy férjenek a \"monoton, kreativitást nem segítő\" játékok is. Mert ezen az alapon nagyon sok egyéb tevékenységet sem folytathatnák. Pl. nyomdázás, szép színes mesekönyvek nézegetése (bár a csupa forma- semmi tartalom könyveket én nagy ívben elkerülöm), és hát a legtöbb ma kapható színes műanyag (esetenként fa) csoda is ideértendő. Őszintén szólva jó látni a lányom, ahogy szórakozik a törökbasával, és firkálgat kedvére, szemmel láthatóan örömöt okoz neki. Te kipróbáltad már? Az együtt alkotás öröme szintén nem elhanyagolandó. Mit mondhatnék neki, amikor megfogja a kezem, és közli, hogy \"Anya is!\" Ezt az oldalt is érdemes megtapasztalni. Kedves Angéla, a cikk arról szól, hogy mindent a maga idejében kell elkezdeni. Ha a kisfiad most ért meg rá, hogy ceruzát vegyen a kezébe, akkor most jött el az ideje. Semmiről sem késtetek le, nincs elmaradva. A hogyan tovább a fontos. Ebben talán nem egyezik meg teljesen Annamarival a véleményünk, de ezt mindenki \"Másképp csinálja...\"

5. Gerháth Eszter írta ezt:

   2008-03-06 20:52:21

   Engem is elgondolkodtatott a cikk és a hozzászólások is. A pont,pont vesszőcske nekem nagy gyermekkori kedvencem volt, így én is ezzel szórakoztatom a 19 hónapos fiamat. Imádja Nálunk az ő szobája falán van egy hatalmas temperával festett kép, a Macskarisztokraták egyik jelenete. Amúgy a fal egy bordűr-csíkot leszámítva fehér. Pont azért, hogy a kicsi rajzolhasson rá. Mikor először összefirkálta a nappali tapétáját, akkor kézen fogtuk és bevittük a szobájába megmutatva neki, hogy bátran teheti...és teszi is, amikor erre van kedve. Mi direkt készültünk arra, hogy fesshessen a falra. Nem hiszem, hogy ettől később graffitizni fog) Inkább, nem kell attól féltem, hogy olyan helyen teszi a lakásban, ahol nem örülnék neki). Szerintem ez is olyan, hogy minden szülőnek magának kell eldönteni-e, hogy mi az ami belefér az elveibe)

6. Suba Monika írta ezt:

   2008-03-07 21:39:42

   Nekem nagyon tetszett a cikk és újból megerősödtem abban, hogyha nem avatkozunk bele a gyerek tevékenységébe,hanem hagyjuk, hogy szabadon alkosson a legtöbbet hozza ki magából!

7. Ferenczi Bernadett írta ezt:

   2008-03-09 10:10:40

   Logopédus-gyógypedagógusként azt gondolom, hogy az ilyen szabályokat tanácsként érdemes felfogni. A beszédfejlődés szempontjából például nagyon fontos a cselekvés közbeni beszéd: MONDÓKÁK (pont,pont ,vesszőcske) vagy a személyiségfejlődés szempontjából az együttműködés, a közös munka más gyerekekkel, szülővel. A figyelme, kitartása is fejlődik, vagy a helyzetmegoldó képessége... stb kérdés: ha netán más gyerek "tanítja meg" mondjuk cicát, vagy egy betűt rajzolni, akkor le kell harapni a fejét, mert elrontja a kreatív művészetre nevelésemet? Talán a lényeg valahol ott van, hogy a szülő bármilyen aggódása, kemény szabálytartása, "ridegsége" (bármilyen értelemben), sokkal többet árt, mint az ha nem tartunk be pontosan néhány MÁSOK ÁLTAL KITALÁLT szabályt csak lazán, nyugodtan, vidáman és ezt fogja követni, megtanulni, átvenni a kicsi is

8. Grafolka írta ezt:

   2008-03-09 16:38:44

   Anyuka vagyok, óvódapedagógus és grafológus is. Nagyon jó volt olvasni ezt a cikket, a többségével egyetértek. Azzal azonban NEM értek egyet, hogy a pont-pont vesszőcske jellegű mondóka-tanulások, és a szülő-gyerek együtt rajzolása - melyel a gyermek óhatatlanul kliséket vesz át a szülőtől- káros volna. Ami káros, az az, hogyha a szülő megfogja a gyerek kezét és megtanítja egy bizonyos klisé szerint az egyedül helyes "Akármi" formára. A tanulás, fejlődés két leggyakoribb módja a gyermekkorban, az utánzással tanulás, és a kreatív felfedezés. Utánzással tanul a gyerek, ha bábozok neki egy mesét a saját napjáról, és utána ő is elbábozhatja akár ugyanazt. Utánoz engem, mert a bábok által fejezem ki a nap történéseit, de alkot, mert a saját nézőpontját adhatja hozzá, és ezt szabadon teheti. A legtöbb kisgyermek a szülők kérdegetései nélkül is igényt formálnak, hogy megnevezzék alkotásaikat. Korábban alkot egy valamit, majd nézegeti és megnevezi. (Ilyen például: Nézd, eső!) Később már előre megnevezi: Most virágot fogok rajzolni - és rajzol is. Ezek egyes fejlődési szakaszok jellemzői. A kifestők, színezők sem gátolnak szerintem, ha a gyerek a maga választotta színeket használhatja, és nem előre meghatározott "helyes" színeket kell kötelező jelleggel lemásolni - bár néha az azonosság keresése is lehet szórakoztató. Az is lehet alkotás, ha nekem is pont olyanra sikerül a képem. A keretek tartása a kereten belül maradás, illetve igény szerint a keret kitágítása, a kerethez hozzáadás nagyon jól modellezi a gyermek rajzában a világ, a valóság kereteinek szabad használatát. Belül kell maradni egy adott kereten, de azon belül tehetek amit akarok. Ha úgy döntök, akár azt is tehetem, amit a többiek, de mást is tehetek, ha úgy hozza a kedvem. Ezek nem üldözendők. Csak nem jó, ha egyedüli helyesként, csak ezzel találkozik a gyerek, vagy mindig ez a kötelező. A fejlődés megfelelő lépcsőfokain mindegyik alkotási metódus lehet helyes, amit nem kényszerrel alkalmaznak. A hűtőre tett rajz szerintem jó dolog. A bekeretezett képet gyakran a gyerek már néhány hét-hónap után nem is érzi elég jónak, szeretné kicserélni. A hűtő erre épp alkalmas. Amilekerül a hűtő oldaláról, az mehet a dossziéba emléknek. Ha nem a hűtő oldalára pakolunk alkotásokat, akkor tegyük inkább egy IKEA-s fémsínre, mágnesekkel, akár a gyerek szobájába. Nálunk amúgy nincs hely a falra rajzolásra, és a picikéknél ezt nem is támogatom, mert esetleg vendégségben is elkezd a falra rajzolni. Drága móka volna. De lehet rajzolni lemosható csempe-zsírkrétával fürdés közben is a csempére-kádra, lehet rajzolni az ajtóra feszített óriási csomagoló papírra, és mindig az ajtó melletti zsebekben vannak az alkotáshoz szükséges eszközök, cerkák, kréták, ragasztó és olló is. A térben rajzolás élményét ugyanúgy megadja. Szerintem a tilos szó használata ha alkotásról van szó, akkor tilos

9. Annamari írta ezt:

   2008-03-09 19:02:10

   ... is lehet ám cserélni a rajzokat. Minden kétkedőnek ajánlom még a Nyúlj hozzá! cikket. Ezek nem légből kapott elvek, hosszú évek munkája során alakultak így (ott írok róla, hogy kinek a tapasztalatai . A kifestőket is lehet helyettesíteni sokkal kreatívabb megoldással - a Nyúlj hozzá cikkben erről is szó van. Mindenesetre a sorozat folytatódik sok-sok gyakorlati ötlettel!

10. Trepszker Zsuzsa írta ezt:

    2008-03-28 11:43:08

    Nagyon örülök ennek a cikksorozatnak. Szerencsésnek tudhatom magamat: negyedik lányként egy 4 gyermekes gyaládból származom. Nővérim remek szülők, és én rengeteget tanultam tőlük, és volt olyan is, amire magamtól éreztem rá, és ezeket ez a cikk is tartalmazta. Valójában sokmindenben megerősített, és újra gondoltatta velem azokat a sejtett, ösztönös illetve tanult tudásokat. Valóban gyerekfüggő, hogy mikor, mit adunk a gyerekek kezébe. Pl a 14 hónapos kisfiamnak 2 hete! bújt ki az első foga, így még mindig mindent rág: gyurmát, zsírkrétát, ceruzát, így egy kicsit halasztom nála a rajzolgatást, a mágneses ceruzás rajztáblának a zsinórját pedig pillanat alatt a nyaka köré tekerte, így az is félre került...bár bevallom, bármennyire is ódzkodtam tőle, ez utóbbi (mágneses tábla) nagyon bevált a lányomnál. A \"ceruzát\" könnyű megfogni, nem kell nyomni, az eredmény is hamar látható, és gyorsan rájött, hogy mire való, ráadásul nem lesz tőle sem a fal, sem ő, sem a ruhája piszkos, egy gond van csak vele, hogy a rajzokat nem lehet megőrizni, hanem letörlődnek....de ha a budhista(?) szerzetesek színes homokrajzaira gondolunk, akkor ez sem akkora baj,így is marad bőven megőrizni való ereklye. Egyik nővérem Waldorf óvónő/tanítónőképzőbe járt, mikor a gyerekei kicsik voltak, így tőle tudom, hogy a Waldorf intézmények nagy hangsúlyt fektetnek a művészeti oktatásra. Ő a gyerekei kezébe (és így én is ) olyan marokra fogható zsírkrétát adott először, amivel könnyebben tudnak picik rajzolni. Ilyen a Katica boltban kapható (www.katica.hu), és Stockmar a márka neve. Érdekesmód, a lányomnak nagyon szép ceruzafogása(3 ujjal) volt, amíg a mágneses ceruzával rajzolt(1,5-2 évesen), de most (33hónapos) áttért a marokfogásra, és erőteljesebb vonalakat is próbál húzni. Persze volt olyan is, amikor az egész doboz színest odaadtam, és rajz helyett végül egy építmény lett belőlük. Azóta megkérdezem rajzolás előtt, milyen színnel szeretne rajzolni, és csak azt az egyet adom oda nek. Ez talán még színterápiának se rossz, bár erről nem sokat tudok, csak annyit (és ez se biztos, hogy így van ), hogy a harsogó színek(pl.sárga) talán szeretetéhséget jelentenek. Létezik még Waldorf selection névű Lyra márkájú színes ceruza is, ami szintén bevált nálunk, mivel vastag a ceruza, és puha a hegye, könnyen lehet rajzolni vele, még a sárga is szépen látszik a lapon. Nagyon szeretjük az okosbaba honlapon megrendelhető nagyon jó minőségű gyurmát is, mindenkinek ajánlom, nagyon könnyen kezelhető, és szépen kiszárad. Szerencsére ma már nem gond egyéb minőségi, gyerekbarát, változatos eszköszök beszerzése (ujjfesték, csillámos lemosható ragasztó), így van miből válogatni. Ma már talán nem is a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly. S ha szeretne valaki néhány ötletet festéshez, az kipróbálhatja a következőket (én is szívesen olvasnék hasonlókról). Ugyan nem nagy kreativitást igényelnek, de mókázni, együtt tevékenykedni a gyerekekkel szerintem jók. Az ötletek nem tőlem származnak, véletlenül bukkantam rá erre a honlapra.(Ez egy angol honlap, a Google keresőbe gépeld be: early years experience. ). CÉRNA RAJZ Kell hozzá: papír félbe hajtva kb 70 cm cérna tinta Mártsd bele a tintába a cérnát, a végét fogjad, majd a cernát rakd a papír egyik felére kacskaringós vonalakban, a vége lógjon le a lapról. Hajtsd össze a papírt, egyik kezeddel fogd a papírt,nyomkodd meg, majd a másikkal húzd ki a cérnát. ÜVEGGOLYÓ RAJZ Kell hozzá: ócska edény, edény alja méretű papír üveggolyó(k) folyékony festék(pl ujjfesték) műanyag kanál Belül, az edény aljára rakj egy kör alkú papírt (körberajzolod az edény fenekét, majd kivágod). Márts festékbe egy üveggolyót, műanyag kanállal vedd ki, és tedd a golyót az edénybe a papírra. Forgasd az edényt, amíg marad festék a golyón. Ismételd meg más színnel is. Pókháló szerű képet kapsz. SZIMMETRIA RAJZ Kell hozzá: ujjfesték papír A papírt hajtsd ketté, majd nyisd ki. Rajzolj rá, ne túl szaftosan, majd hajtsd vissza, be a papírt. Nyomkodd meg, nyisd ki és gyönyörködj az elkészült festményben. Fokozható az élmény, ha előre kivágjuk a formát a rajzlapbóll pillangó, katicabogár stb, és utána festjük meg. SZÉLFÚTTA FESTMÉNY Kell hozzá: papírlap folyékony festék, pl ujjfesték, szívószál FIGYELEM! Csak olyan gyerekekkel játsszuk ezt, akik megértik, hogy most csak fújni szabad, szívni nem! Rakjunk festékpacákat a lapra, majd mindegyik pacát fújjuk szét a szívószál segítségével. BUBORÉK KÉP Kell hozzá: műanyag pohár, mosogatószer, folyékony festék, szívószál, papír AZ ELŐZŐ figyelmeztetés itt is érvényes. Keverjünk ki egy műanyag pohárban festéket, mosogatószert, kevés vizet, majd a szívószál segítségével képezzünk habot. Fektessük rá a lapot a pohár tetejére. Ismételjük meg ezt többször ezzel a színnel, meg más pohárban más színnel is. KÉZ NYOMDA Kell hozzá jó nagy papír, ujjfesték Nagyon szép képeket készíthetünk a kezünk segítségével. Pl megfestjük egy fa törzsét, majd őszi színekkel befestjük egymás után a tenyerünket, és leveleket nyomtatunk a kezünk segítségével, vagy virágot, ahol a kéznyomatunk a szirom. Ötlet: hogy ne legyen nagyon sok festék a kézen, egy műanyag tányérra tegyünk egy színt, fedjük le gézlappal, és arra nyomjuk a kezünket ( mint a tintapárna a pecsétnél). KRUMPLINYOMDA Kell hozzá: festék, krumpli, papír Szerintem ezt mindenki ismeri. UI: 1. Ne feledjük, mi csak vendéglátók vagyunk, gyerekeink pedig a vendégeink az életünkben. Semmit ne erőltessünk rájuk. 2. Egy könyv ajánló, amelyben a cikksorozattal hasonló nézetekről és másról is olvashashatsz: Elisabeth Plattner: A mindennapi nevelés művészete

11. Via írta ezt:

    2008-06-01 21:12:56

    Kérdezni-mondani szeretnék: az én gyermekem 2 éves korában megnevezte a rajzait. Bár akkor még nem olvastam okosbabát, a magam véleménye is az volt, hogy ne magyarázzunk bele semmit, s meg sem kérdeztem sosem mit ábrázol a mű. Lehet, hogy mégsem csak a mozgás a fontos? Esetleg azt utánozta mikor én rajzoltam neki, s elmeséltem mi az? Mi a véleményetek?

12. Edit írta ezt:

    2008-08-27 23:58:41

    Nagyon sajnálom, hogy csak most találtam rá erre a cikkre, mert így már valószínűleg nem fog további párbeszéd zajlani ebben a fórumban, pedig érdemes és nagyon hasznos lenne! Gratulálok a cikk írójának, minden sorával maximálisan egyetértek! Magam is édesanya és óvónő is vagyok, és biztos vagyok benne, ha megpróbáljuk levetni a régi beidegződéseket, senkinek nem fog nehezére esni a 10 pont betartása! A hozzászólásokhoz pár szót: Én tudatosan kerülöm itthon a pont-pont vesszőcske jellegű mondókákat (van ezer más mondóka, amit mondogatni lehet a gyerek szórakoztatására), épp azért, mert ezek rajzolni TANÍTÓ mondókák. Egyáltalán nem érzem hiányát, hogy kimaradnak az életünkből. Két éves a kislányom, szeret festeni, maszatolni, krétával rajzolgatni. Igen, ő is húz, hogy "Anya, te is!", és olyankor én is rajzolok, mert tényleg jó együtt rajzolósat játszani, de a lényeg, hogy mindig csak olyat, amit már ő is tud. Mikor még csak véletlenszerűen pöttyözött a lapra, akkor én is ezt csináltam. Amint továbblépett és szálka és fészekfirkát kezdett rajzolni, akkor én is ezt rajzoltam, tehát én utánoztam őt. Ezt azért tartom jónak, mert együtt játszunk, nem maradok ki a jóból, de nem adok neki követendő mintát. Illetve de, azt, hogy milyen jó játék a rajzolás! Az oviban soha nem adunk a gyerekeknek kifestőket, feladatlapokat, és előregyártott nyomdát sem. Amíg kicsi, nem érti a megrajzolt formát, teljesen mindegy, hogy egy sima papírra firkál, vagy egy kirajzolt mintára. Amikor meg már nagy, akkor a kifestő nem más, mint csuklótornáztató gyakorlat. Semmi kreativitás nincs benne. Rajzolja meg ő a maga "kifestőjét", és azt színezze, az már igen! Bizonyára nagyobb becsben is fogja tartani. Ugyanez a helyzet a nyomdával. Számtalan technikával tudunk saját kezűleg nyomdát készíteni, a legkisebbek is (pl. szimplán a tenyere), mennyivel nagyobb élmény a magunk gyártotta nyomdával dolgozni, mint a bolti előregyártottal. A falra rajzolás nálunk is tiltott volt sokáig. Nem is nagyon próbálkozott vele. Van táblája, arra szokott függőlegesen rajzolni. Most viszont költözés előtt állunk, és a jelenlegi házat valószínűleg úgyis átfestik, ezért hagytam, hogy a múltkor a falra rajzoljon. Véletlenül talált egy darab krétát a fal tövében, és egyből jött az ötlet. Fantasztikus volt látni, ahogy rajzolt!!! Hatalmas, szabályos köröket vállból, sokáig, kitartóan! Maga a mű is csodálatos lett, de olyan jó volt látni azt is, milyen felaszabadultan, boldogan, lendületesen alkotott. Sajnálom, hogy itt kell majd hagynunk ezt a falszakaszt! Azt hiszem, az új házban mi is kinevezünk majd egy rajzfalat!

13. Edit írta ezt:

    2008-08-28 00:15:31

    Ó bocsánat, csak az első 5 hozzászólást olvastam, de most látom, hogy van több is! Grafolka, a rajz (és kreativitás) fejlődésében szerintem pont nem az utánzásos tanulás a lényeg. Esetleg a lelkesedést, a hozzáállást utánozhatja, de magát az alkotást szerintem semmiképpen sem. Akiket hagynak szabadon alkotni, azok a gyerekek is végigjárják ugyanazokat a fokokat a rajzfejlődés lépcsőjén, ugyanazokkal az ősformákkal kezdik (pont, vonal, kör), amivel a világon minden kisgyerek, és ha ezeket a vonalakat jól begyakorolták, akkor ők is át fognak lépni a forma szakaszba, bár meglehet, később, mint azok a gyerekek, akik minta után rajzolnak. Viszont formakultúrájuk gazdagabb lesz, és felnőttkorban sem rekednek meg egy másodikos gyerek szintjén. Mert a saját belső képeiket hívják elő rajzolás közben, nem egy másik emberét.

14. Edit írta ezt:

    2008-08-28 00:18:38

    Ó bocsánat, csak az első 5 hozzászólást olvastam, de most látom, hogy van több is! Grafolka, a rajz (és kreativitás) fejlődésében szerintem pont nem az utánzásos tanulás a lényeg. Esetleg a lelkesedést, a hozzáállást utánozhatja, de magát az alkotást szerintem semmiképpen sem. Akiket hagynak szabadon alkotni, azok a gyerekek is végigjárják ugyanazokat a fokokat a rajzfejlődés lépcsőjén, ugyanazokkal az ősformákkal kezdik (pont, vonal, kör), amivel a világon minden kisgyerek, és ha ezeket a vonalakat jól begyakorolták, akkor ők is át fognak lépni a forma szakaszba, bár meglehet, később, mint azok a gyerekek, akik minta után rajzolnak. Viszont formakultúrájuk gazdagabb lesz, és felnőttkorban sem rekednek meg egy másodikos gyerek szintjén. Mert a saját belső képeiket hívják elő rajzolás közben, nem egy másik emberét.

15. Pirók mónika írta ezt:

    2008-09-27 13:40:21

    Tisztelt Szerkesztők! Én is túlzásnak találom a "soha" kifejezéseket. Az átrajzolás is, a színezés is érdekes játék. Innen is támadhatnak a gyermeknek egészen új ötletei nem csak a rajzot illetően, hanem múszaki megoldásban is vagy más egyebet is elindíthat. Nem szeretem, ha a kreativitás fejlesztését valaki leszűkíti a vizuális alkotásokra vagy ha igen, becsületesebb lenne így írni: Kreativitás fejlesztése ábrázoláson keresztül. A kreativitás egy gondolkodási mód, amely különböző tevékenységekben jelenhet meg- egy személyiségjegy. Tisztelettel ajánlom Gyarmathy Éva: A tehetség c. könyvét és Mező Ferenc: Kreatív és iskolába jár (Kocka Kör) c. , Dr Czeizel Endre: Sors és tehetség, Dr. Buda Marianna: Óriás leszel? c. könyveit és minden más hasznos cikket, könyvet. Tisztelettel: Pirók Mónika óvodapedagógus

16. Pöttendi Bea írta ezt:

    2008-12-09 12:26:17

    Véleményem a következő lenne: a 6. ponttal kapcsolatban "tiltakoznék": a színezőknek igenis pozitív hatásuk van a gyermek kézügyességének fejlődésére ugyanis nagyon jól fejleszti a szem-kéz koordinációt (pl. ne menjen a vonalon kívülre, mekkorát kell mozdítani a kezével, h ne menjen ki a vonalból) ez ugyanis később fontos lesz az írás kialakulásában. az a gyerek aki sokat rajzol, színez szebben kerekíti a betűit, könnyebben tanul meg írni!!!! ugyanez vonatkozik a pontokat összekötős feladatokra is Meg lehet kérdezni a gyerektől, hogy mit rajzol ill h mit ábrázol az elkészült rajz: -mert : az óvodáskorú és a nála kisebb gyerek ha készít egy rajzot, és megkérdezed h mit rajzolt, mond rá valamit, majd legközelebb ugyanazon a rajzon már más szerepel az elmondás alapján. hogy mit ábrázol a kép, azt az aktuális hangulata befolyásolja. ha megkérdezed h mit rajzolt, azzal a gyerek szókincsét, kifejezőkészségét fejleszted!!! Véleményem szerint "hülyeség" hogy ne menjen rajzversenyre, mert ezzel azt mondod, h a te gyereked nem képes rá. miért ne próbálná ki magát? mit veszít vele? lelkesen fog rajzolni, máshogy rajzol, mint ha "csak úgy" otthon rajzolgatna, motiválja a gyereket. talán attól félted h nem ér el helyezést, és ez majd kudarc lesz neki? jutalmazd meg Te! elmondhatod h ha te lennél a zsűri, te őt választottad volna elsőnek! ha nem indul a versenyen, az esélyt sem adod meg neki h első legyen, és amúgy sem az a lényeg h 1. legyen, hanem az élmény. Óvónőképzőre járok, tehát a tanultak alapján írtam amit írtam, és a saját véleményem alapján. remélem lesz olyan aki elgondolkodik rajta, és épül majd belőle!

17. mynona írta ezt:

    2009-10-21 10:36:11

    Csak most találtam rá ezekre a hozzászólásokra, a cikket olvastam az elején, és csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a többek által kifogásolt "soha" kifejezést Annamari a kreatív rajzolás esetén ajánlja, és nem akkor, ha mást akarunk. Persze, hogy lehet bármit csinálni, de ha kreatívan rajzoló gyereket akarok, akkor nem kliséket mutatok. Ha meg mondókázni akarok, akkor meg pont-pont vesszőcskézhetek. Miért is ne?
    De azért ezt az írást figyelmetekbe ajánlom:
    http://szirkababa.blogspot.com/2009/08/susan-striker-most-azt-mondana.html
    Na meg Susan Striker könyveit, akit Annamari is ajánlott már.
    
    Amikor én gyerek voltam, addig rajzoltam szépen és kedvvel, amíg meg nem akartak tanítani rajzolni. S hogy mit veszíthet a rajzversennyel? Amikor rajzversenyre küldtek, és a tanult klisék szerint kellett rajzolni és még csak elismerést sem kaptam a rajzomért, hát egy életre megutáltam a rajzolást, és azóta is azt érzem, hogy tök béna vagyok hozzá. Holott anyukám éppen nemrég mesélte, hogy "rajzlappal és ceruzával" tanultam meg szinte járni is....
    A mai magyar pedagógusoktatásról meg...... khmmm.
    A színezőkről meg ne is beszéljünk...... nem igaz, hogy ettől fog a gyerek szépen írni, és nem igaz az sem, hogy a színérzéke jobb lesz. Ezek fejlesztésére sokkal jobb ötletek vannak. Ami ráadásul sokkal jobban fejleszt is. A színezők szerintem semmit sem fejlesztenek, talán az egy kitartást, és akaratot, összerombolva mellette egy csomó mást.... Az az óvódás, aki nem tartja még a határokat a színezésben, és ha itt tanítják, hát csak jó görcsösen tanul meg ceruzát fogni, a keze látja kárát. És nem lesz sikerélménye. A szülő nyer vele esetleg némi szabadidőt, az óvónő meg lekötötte a gyereket (de minek). Saját tapasztalat.

18. mynona írta ezt:

    2009-10-21 11:10:43

    Szirkáéknál már javulóban van a helyzet.
    Mióta senki sem rajzol előre, vele, neki vagyis nem irányítják....
    http://szirkababa.blogspot.com/2009/08/szirkanak-kreativitas.html
    Vagyis megjött újra a rajzolási kedv.

19. Lugossy Lóránt írta ezt:

    2009-11-13 22:52:57

    "Alkalmanként vásárolj minta nélküli, világos színű dolgokat a gyermeknek hogy rajzoljon-fessen rá (pl. póló, függöny, lepedő, edény, vászontáska stb.)." - nem tudom, hol él a szerző... Nekünk még nincs gyerekünk, de azt hiszem, nem vetemednénk arra, hogy "csak úgy" függönyt vegyünk neki, amit összefesthet, nincs is annyi pénzünk. Ha meg meglátnám, hogy a falra firkál, azon nyomban repülne a nyakleves Ennyire nem kell kreatívnak lenni!